11. tétel
A KÖZÖSSÉGSZERVEZÉS FOLYAMATA. A KÖZÖSSÉGFEJLESZTŐ ÉS AZ ANIMÁTOR MUNKAMÓDSZEREI, A JÁTÉK, MINT MUNKAESZKÖZ. AZ ANDRAGÓGIAI FOLYAMAT TERVEZÉSE ÉS SZERVEZÉSE. ELLENŐRZÉS ÉS ÉRTÉKELÉS A FELNŐTTOKTATÁSBAN. A CSOPORTTAGOK TELJESÍTMÉNYÉNEK ELEMZÉSE AZ ANIMÁCIÓS CSOPORTOKBAN
Az animációs csoportokban bővülnek a résztvevők ismeretei, fejlődnek készségeik, képességeik. A csoport kulcsembere az animátor. Ő az, aki olyan helyzetbe hozza a közösséget, hogy az magát irányítani képes legyen. Az animátor rugalmasan viselkedik, nem kötődik mereven semmiféle törvényhez, tervhez. A csoporttal együtt él, együtt lélegzik.
A közösségfejlesztés folyamata:
I. lépés a folyamatban a felkérés:
Felkérő lehet önkormányzat, gyakori, hogy valamelyik kulturális intézményből indul el vagy lehet bárki, spontán módon.
Közösségfejlesztést ritkán végez valaki főállásban, megyei „képviselők” vannak, akik összefogják, döntő többségben főhivatás mellett csinálja, pl. szociális munkás (kimegy 1-1 faluba)
Jó, ha az illető a településen kívül él, kívülről néha tisztábban lehet látni, mint aki benne van a folyamatban. Objektívabban lehet látni, egy külső szem másként tekint a folyamatra. Nem elkötelezett a településfejlesztő. Barát legyen, akit felkérünk, olyan valakinek kell lenni, akivel együtt tudunk dolgozni.
II. Felderítés szakasza.
Meg kell ismerkedni a településsel, ahol dolgozom. Felkeresem azokat a színtereket, ahol sokan megfordulnak: kocsma, piac, bolt, kismesterek (fodrász …), orvosi rendelő. Dokumentumokat keresek és elemzek (millenium évében nincs olyan település, amiről ne jelent volna meg valami)
megyei könyvtárak, helyi dokumentumok (önkormányzatok adatai: statisztikai adatok helyben)
Önkormányzat, polgármester megkeresése. Helybeli intézményeket (óvoda, iskola, műv.ház, egyház, ha van: sportlétesítmények, és munkahelyek /néhány helyen még TSZ van/)
Megkeresem a mérvadó embereket (köztiszteletben álló, bölcs, józan paraszti ésszel rendelkező embereket, akik ismerik az életet). Bejárom a falut, és figyelek:
-hogy folyik az élet? (üresek az utcák, vagy az emberek rendre találkoznak?)
-ízlését a falunak (giccses stb)
-anyagi helyzetét a falunak (rozzant viskók vagy paloták)
-kerteket… stb.
CSALÁDLÁTOGATÁS (a családokat az otthonaikban látogatom meg)
Miről érdeklődök, miről beszélgetek? A falu gondjairól és örömeiről. Hogy milyen problémákkal küszködnek ott az emberek.
Mi mindent kérdezhetünk? (-szeret-e itt élni, -milyen esélyei vannak, -ha nincs munkája, -milyen rendezvényeket látogat, -a polgármester elégedett-e, -közlekedés milyen, -miként fejleszthető a falu, -infrastruktúra, -telefon, -orvosi rendelés időpontjával meg van-e elégedve, -óvoda (vannak-e gyerekek), -bölcsőde)
Viselkedési szabály: szeretettel érkezek, elfogadással, törődéssel, fontosnak tartok őket, a problémáikat. Megérzik, és nyitottá válik a dolog.
Nem intézek el semmit, nem azért mentem oda, nekik maguknak kell megoldani a problémájukat (ez a legfontosabb).
Nem árulom el, hogy miért mentem, azt se árulom el, hogy egy egyesületet akarok alapítani, ha kérdezik; miért jöttem főiskolások vagyunk, gyakorlaton, az a dolgunk …
Hányan megyünk? ketten (Jézus is kettesével küldte a tanítványait)
- egyedül nem biztonságos; biztonsági okból, több szem többet lát (olyat is észrevehetek, amit a másik nem), vagy diktafonra vesszük a beszélgetést, vagy egyik beszélget másik ír.
Miért az otthonában keresem fel?
-saját otthonában nem olyan feszélyezett, közvetlen, bátor, sokkal többet elmond, mint egy hivatalos helyen
-meg akarom a környezetét is ismerni
-a családját is megismerem (ki beszél sokat, feleség vagy férj, férj nem beszél sokat ha a feleség otthon van)
Hogyan jutok el a családokhoz?
1/ egyik módszer: egy családnál elkezdem, az a család ajánl egy másikat, oda elmegyek (de ez bizonytalan módszer, Csider nem így szokta)
2/ van ott egy felkérő, összekötő emberem, hogy amikor kimegyünk, kellő számú család fogadjon. Aki szól, olyanoknak szól, akikkel jóban van = azt szeretik, aki engem bejelent.
De itt van egy hátulütő, nem jutok el a falu mindenféle családjához, mert „János” nem oda küld el, ahol alkoholisták vannak, ahol kosz van, rendetlenség, hanem a „normálisabb” családokhoz küld, a középréteghez.
Még hogy jutok el családokhoz? Egy út a plébános, a plébános nagy tekintély. Szólni neki, hogy tessék meghirdetni, hogy jönnek a főiskolások, fogadják őket szeretettel (nyert ügy ezután)
Mennyi ideig tartson a családlátogatás? Ne túl sokáig (1 – 1,5 hónap)
Mindig kell tartalék családról gondoskodni, mert közbejöhet valami, hogy legyen család aki fogad.
III.A szervezés szakasza.
Folyamatosan jegyzetelek és gyűjtöm a települést érintő problémákat.
Téma szerint csoportosítom a problémákat, és egyben leírom = probléma-lista.
A probléma-listán csak olyan probléma szerepelhet, mely közügyet szolgál. Csak közéleti problémák lehetnek, magán-problémák nem.
Mit kezdek a probléma-listával?
Megmutatom a megbízónak (barát, önkormányzat, intézmény)
Itt van a konfliktus-lehetőség. Elmondom pl. a polgármesternek hogy mennyi probléma van à felmerül, hogy az önkormányzat nem jól dolgozik.
Ütközés esetén ki mellé álljak? Egyik mellé sem elvileg. Oda állok, ahol az igazságot vélem.
Következő lépés: Összehívok 5 embert = ők a központi mag, a nucleus.
Az az 5 ember indítja el a közösség megalapítását. Megmutatom nekik a probléma-listát.
Javasolt: művelődési ház, könyvtár egy kisebb terme, egy vendéglátóhely terme (elegáns vendéglő), klubok, kaszinó, vagy az 5 ember egyikének a lakása.
Milyen szempontok alapján választom ki az 5 embert?
Mérvadó személyiségek – akiket elfogad, becsül a település
Feltehetőleg vállalják a közéleti szereplést és a munkát majdan.
Most össze kell hívni az 5 embernek a falu egészét, és minden házhoz kell küldeni egy meghívást.
Nagyjából 30-40 embernél több nem szokott eljönni a meghívásokra.
IV.Tervezés szakasza.
Van kb. 100 probléma. Ki kell választani, mely problémák aktuálisak az évben.
Erőnkhöz, feltételeinkhez mérten. Határidőt, és a felelősöket választani.
Megvan az éves mutatónk.
V.Akció szakasza.
El kell kezdeni dolgozni. Mi legyen jellemző az 1. akcióra? Milyen legyen az 1. akció?
Látványos, -sok embert megmozgató, -gyorsan viszonylag, hogy meglegyen gyorsan az eredmény, -feltétlen sikerrel záruló (pl faültetés)
VI. Értékelés
Hiányzik egy teljesítmény esetében, ha nincs. Amit nem értékelünk, az nem történt meg, az nem értékes, - így láttatódik.
Rendszeresen szerepelnek a médiában az egyesülés tagjai, mert az követésre méltó. Boldogok az emberek, ha szerepelnek az újságban - helyi, regionális sajtóban.
Ha nem szerepelnek, írunk róluk. Írok vagy íratok magunkról.
+ Naplót kell vezetni, = „csicsás” naplót kell vezetni, tele fényképpel, cikkekkel, stb.
Ettől a pillanattól kezdve az értékelés mindig megtörténik.
VII. Új tervek szakasza
Olyan dolgokkal indítok:
-mely könnyű
-regionális, megyei szervezettel együttműködök a megoldás érdekében.
Lényege az új terveknek: egyre nehezebb feladatokat és egyre több külső intézménnyel együttműködve fogjuk végrehajtani.
VIII. Folytatás szakasza
Kérirányú: befelé, kifelé
befelé: több kisebb csoportra (al-nucleusokra) bomlik a 40-50 fős egyesület
kifelé: társ-nucleusokkal veszi fel a kapcsolatot, dolgozik együtt, egyre nagyobb feladatok megoldására másokkal szövetségeket köt.
IX. Siker, kudarc
Az egyesületi élet megreked, újra jöhet a fejlesztő és újrakezdhető az egész. Nincs két egyforma folyamat, a helyi egyediségek, sajátosságok meghatározóak.
AZ ANIMÁCIÓ ALAPELVEI:
- Minden résztvevőt olyannak fogadjunk el, amilyen! Az animátorok valamennyi résztvevőt közönséges embernek tekintik, egyszerűségükben is gyönyörködnek. Mindenki külön egyéniség, s mindenki valami másban tehetséges.
- Az emberek létük beteljesítése érdekében képesek önmaguk tálszárnyalására, meghaladására.
- Tekintsünk tisztelettel egymásra!
- Minden emberben található maga és mások által még fel nem lelt érték, kincs, mégpedig kimeríthetetlen mennyiségben! A vezető segít e kapacitások felkutatásában, felismerésében, és használatba vételében.
- Az animátorok az embert magát is „műnek” tekintik, az emberi életet pedig „műalkotásnak”. A résztvevők a foglalkozásokon olyan dolgokat teremtenek, melyek mindaddig nem léteztek, így alkotják folyamatosan újjá önmagukat.
- Ne csak olyanok legyünk mint amilyenek vagyunk, mutassuk meg, hogy milyenek szeretnénk lenni. Hamvas Béla: „Az ember saját életét csupán építőanyagoknak tekinti, amit azért kapott, hogy önmaga felé építsen valakit, aki tulajdonképpen önmaga.”
- Álljunk mások mellé, igyekezzünk „megmenteni” az embereket minden általunk és nekik okozott rossztól!
- Értékeket, módszereket kínáljunk, de hagyjuk, hogy az egyén élhessen azzal, amelyikkel akar.
- Az érdemtelenül őrzött régi értékeket próbáljuk meg elengedni, s újakat felvenni, fogékonynak lenni az újra.
- Ne hasonlítsuk a tagokat egymáshoz, mindenkit csak addigi önmagához! Ne versenyeztessük a résztvevőket. A játékosok nem egymással, hanem a pályával küzdjenek. Győztes az lehet, aki egy feladatmegoldás során többet teljesít, mint az előzőben, s kevesebbet, mint az azt követőben. A vetélkedés ellentéteket szítana a csoportban. Inkább lennének a résztvevők egymás ellen, mint egymásért, örülnének a vetélytársak kudarcainak és ellenszenvvel fogadnák a sikereiket.
- A játékosok önfeledtek, kellemes állapotba kerülnek. Tevékenységük öncélú, közben mégis rengeteget változnak, meg nem fogalmazott célok sokaságát közelítik. Átalakulnak.
- Az animációs szakemberek, hogy az emberek inkább fejleszthetők sikereik erősítésével, mint kudarcaik emlegetésével, hogy Hatékonyabb a dicséret, mint a bírálat > jutassuk a csoport tagjait sikerhez. (A foglalkozásokat, játékok alkotják, melyeket a cél, a téma, formai megoldások kapcsolnak össze).
- Figyelmünk a csoporttagok élményeire és ne csak teljesítményeire összpontosuljon! A közösség öncélú. Nem kell kifelé semmit sem produkálnia, semmilyen elvárásnak megfelelnie. A célig eljutó út dicsőitő, minden percét éljük át. A „hétköznapi ember” tehetséggé válik, lángra lobban a tehetségparázs.
- A foglalkozások tempója a mindenkori célok, feladatok, a helyszínen felmerült szükségletek szerint változik. Mindenkinek itt és most, azonnal kell cselekednie, erőit összpontosítania. Rövid idő áll a rendelkezésre, itt most azonnal kell cselekedni. Váratlan helyzetek sora a foglalkozás, itt mindenki a központban van.
- Saját tapasztalatok révén fejlődünk. A teljesítményt jóindulatú, tárgyilagos, hiteles visszajelzésekkel értékeljük. Megnyílni egymás előtt kölcsönösséget feltételez. Bizalom teremt bizalmat! Lemaradni a többiektől senki nem akar > ha kimarad a játékból, rögtön utána játszani akar, örömre, sikerélményre vágyik.
Fő gondolata: Törekedjünk a legnyíltabb kommunikációra, bármi el- és befogadására!
Munkamódszerek:
Szilágyi Domokos szerint: „Arra született az ember, hogy szeressék!”
Módszerei: cél, hogy tudatosan alkalmazzuk a módszereket. Fontos, hogy másokat ki tudjunk olvasni, felismerjük, ha velünk szemben alkalmazza a módszerek valamelyikét. A felismert módszer nem módszer többé!
Dicséret :
Azt hogy milyen emberek vagyunk, a külvilág visszajelzéséből tudjuk meg. A legjobb megoldás, ha figyelembe vesszük mások véleményét, de a saját utunkat járjuk.
Nem szóbeli módszerek:
-tekintet: mindig nézz a szemébe. Ha érdekli a téma, tágul a pupillája! Sokat lehet kiolvasni a tekintetből.
-mosoly: a viselkedés visszautal a lelkedre. Mosolyogj, ha rossz kedved van akkor is, mert előbb-utóbb jókedved lesz tőle.
-ajak: ha félig nyitott, az vonzó lehet
-kéz és tenyér gesztus: a karkeresztezés nem jó, mert félelmet vagy nagyképűséget közvetít.
-állásmód:
Játék elmélete, vezetése
Funkciói (Csider Sándor órai előadása alapján!):
-Öröm
-A játék mintha- helyzet
-Feszültség és feloldódás
-Minden újrakezdhető
-Képzeletbeli világ
-Szabadság: szabályok betartása kötelező
-Más az időérzékelés, a játék ideje gyorsabban telik
-Cserélődnek a szerepek
-Csak akkor lehet eljátszani egy szerepet, ha ismerjük a szerepkészletet
-A játék a valóságot tükrözi
-Tanuljuk az életet, szocializál
-Fejleszti a gyermek kézügyességét, készségeit, önállóságát
-Minden lehetséges
-Valóságból való menekülés
-Biztonságérzet megteremtése
-Ismeretfejlesztés
-Terápia
-Öncélú-azért játszol, mert jó!
Játékvezetés:
Szempontok a játékterv összeállításához:
-Bemelegítő gyakrolatokkal kezdeni. Felejteti a kinti gondolatokat. A záró feladat az aznapi együttlét összefoglalásául szolgák. Lezárhatnak témákat, de nyitva is hagyhatnak kérdéseket. Egy a fontos, az utolsó feladvány sugározzon életörömöt, erősítse a hitet, hogy környezetük jobbá tehető.
-az animátor gondolja végig a játéksor összeállításánal, hogy a tagok képesek-e a megoldásokra? Elegendőek-e elméleti ismereteik.
-versenyszerű feladatot ritkán állítsunk hadrendbe. A verseny legyen eszköz és ne cél, a játék a lényeg.
-a játékvezető dönthet úgy is, hogy több egymást követő foglalkozáson oldják meg a feladatot.
-a játékosok nem veszik szívesen, ha azonos időben több feladatot ad ki a játékvezető, mert úgy érzik kimaradnak valamiből, amíg a sajátjukra koncentrálnak.
-legyen tartalékjátékunk, mert előfordulhat, hogy bizonyos eladatok nem jönnek be a társaságnak.
-terveink megvalósításához ne ragaszkodjunk tüzön-vizen át. A foglalkozások hozhatnak előre nem látható eseményeket, alkalmazkodjunk. Bizonyos játékokat ismételtetnek, mert némi biztonságot nyújtanak. Az előnyős viselkedésmódok a rendszeres ismétléstől beléjük vésődnek. A vezető részéről a foglalkozás nem lehet cél nélküli.
-a játékok javarésze témakörével kötődjék a résztvevők mindennapjaihoz, életük eseményeihez.
A játékfeladat közzététele:
-A játékvezető kezdje a felvezetéssel. Keltesen a játék témája iránt érdeklődést, kiváncsiságot, játékkedvet.
-a feladatot tömören, közérthetően fogalmazza meg, győződjön meg róla, hogy mindenki megértette. A szabályok megbeszélhetők, értelmezhetők közösen.
-a játékvezető ismertet, hogy mennyi felkészülési idő áll rendelkezésre, kellékeket ad közre, megemlíti megközelítőleg milyen hosszú legyen a szereplés
A felkészülési idő: Akkor döntött helyesen, ha a csoporttagok kissé feszített tempóban, lázasan kezdenek el dolgozni. Ez sürgeti őket, lazítást nem hagy. Hozzászólással hosszabbítható, rövidíthető
- Ha túl kevés > sikertelen, elnagyolt megoldások lesznek, kudarcélmény.
- Ha túl sok > unatkozni fognak, vontatottá válik a foglakozás.
Tartózkodjon távolabb, ne zavarja a csoportokat, de ha kell. Legyen állandó készenlétben.
Kezdődik a játék: Ki kezdje? – aki elsőként kapta a feladatot vagy az önként vállalkozók, vagy haladási sorrendben. Mindekit meg kell köszönnie a produkció után. Elképzelhető, hogy valaki nem akar részt venni benne, vegyük tudomásul, de bátorítsuk a következő alkalommal a részvételre.
Addig ne adjunk jelt a kezdésre, amíg csönd nem lesz a teremben.
A teljesítmény elemzése:
Több játékvezető az értékelést már a játék közben megkezdi, közbekiabálással ad tanácsot, de ezzel a játékosokat csak megzavarja. Csak abban az esetben lehet közvbe szólni, ha túl halkan játszanak és ez veszélyezteti a többiek számára az élményszerzést vagy rövid az idő és be kell fejezni, ezért figyelmeztetni kell a szereplőket.
Közös értékelés: Ha nincs, azt értéknélküliség okaként értelmezik a szereplők, ezért nagyon fontos, hogy legyen. Ezáltal tudatosul bennük, mit, miért tettek jól, rosszul. Nő az önbecsülés, önértékelés, önbizalom. Információt kap mindenki a teljesítményéről, fejlődéséről. Azonban az animátor legyen tudatában, hogy az értékelés a csoport előtt zajlik. Hazudni nem lehet, mert mindenki látja, érzékeli az igazságot. Kerüljük a tulzott tárgyilagosságot, a hibák hangsúlyozása elkedvetlenitőbb. A hangsúly az értékeléskor az erények erősítésén legyen. Minden produkciót értékeljen. Vannak, akik több, és vannak, akik kevesebb támogatást, visszajelzést igényelnek. Ezt vegyük figyelembe. Értékeléskor a hangsúlyt ne mindig a produkció kapja, több esetben inkább az alkotó igyekezete.
ÉRTÉKELÉS AZ ANIMÁCIÓS CSOPORTOKBAN:
Minden egyes játék után szükséges az értékelés.
v Amit nem értékelünk az nem történt meg.
v Az elmélet és a gyakorlat egysége érvényesül.
v Megszokjuk az értékelés tényét.
v Egy dologból ismerni meg tízezer másikat.
v A dolgok nem csak önmagukban jelentősek, hanem a róluk alkotott ítéletünk szerint is.
v A komplexitás elve érvényesül.
v Jobban játszik a produkáló ha tudja, hogy értékelni fogják a teljesítményét.
v A közönség is jobban figyel, ha tudja, hogy értékelnie kell.
v Duplán kerül reflektorfénybe egy ember ( értékel és értékelik). A siker és a fontosságtudat is dupla.
v Visszacsatolási lehetőséget kap a szereplő.
Magyarázat: a szerep az eljátszott, az elvárt és a megértett viselkedés összessége.
2. AZ ÉRTÉKELÉS NORMÁI:
Az animátornak be kell tartania:
v csak véleményt szabad mondani,
v nem oktatod ki a másikat,
v nem vagy érzelmi oknyomozó,
v jóindulatú tárgyilagosság,
v célod a segítés,
v őszinteség: fontos, hogy önmagaddal szembe tudj nézni, nem kell hazudnod, rengeteg energiát megspórolsz, megtiszteled a másikat őszinteségeddel, a bizalom alapja, nagyon jó szelektálási módszer a többi emberrel szemben. Az őszinteséggel néha árthatunk is, szituációfüggő.
v fontos a hangvétel,
v több dicséret legyen, mint elmarasztalás,
v csak a konkrét teljesítményről beszélhetünk,
v tapintat: nehogy ki oltsd azt, aki sugározni szeretne, tűrés küszöböt figyelembe kell venni.
v fokozatosság elvének betartása a bírálatot illetően is,
v nyitottsággal értékeljünk,
v negatív szerepet ne azonosítsd az illetővel,
v mindenkit önmagához mérjünk.
Minden játékkör után értékelünk. ® Közben nem reagál a vezető.
Végül az egész animációt értékeljük a foglalkozás legvégén. ® Itt már mindent értékelünk, a vezetőt is.
Az animátor szerepe az értékelésnél:
1.) betartatja a normákat
2.) a lehető legkevesebbet beszéljen
M.J. Ellis: A játék klasszikus elméletei:
1. Az energiafölösleg elméletei:A felhalmozódó energiafölösleg levezetésére szüksége van mindenkinek.
2. A játék ösztönelméletei: a játék velünk született ösztön, öröklött képesség, indíttatás.
3. Az előkészítés elméletei: A játék feladata hogy a fiatal egyént felkészítse a felnőtt életre.
4. Az ismétlési elméletek: Öntudatlanul ismételjük meg azokat az eseményeket amelyek a fajfejlődés során már megtörténtek de most játékként jönnek elő.
5. A relaxációs elméletek: Bizonyos tevékenység végzése után szükség van olyan tevékenységre kikapcsol.
Újabb keletű játékelméletek:
(stimulációs elméletek, izgalmi állapotot biztosít)
1. A feladat általánosításának elmélete: A játék során olyan helyzeteket elevenítenek fel amelyekben már egyszer sikeresek voltak.
2. Kompenzációs játékelmélet: az emberek azért játszanak, hogy olyan lelki szükségleteket elégítsenek ki amelyeket a munkájuk nem tesz.
3. A játék katarzis elmélete: Az emberek azért játszanak mert rendezetlen érzelmeiket így tudják levezetni.
4. A játék pszichoanalitikai elméletei: Segíti az embert a nehéz élmények feldolgozásában, egojának növelésében és környezete kontrollálásában.
5. A kognitív dinamika elmélete: A gyermek rákényszerül a valósághoz való alkalmazkodásra. Később már megtanul felülkerekedni rajta így képesség válik a játékra.
6. A játék tanulás elmélete: Szerepe a gyermek és a környezet közötti feszültséget. Megvédi a ráerőltetett kötelességtudat feloldására is jó a játék.
AZ ANDRAGÓGIAI FOLYAMAT TERVEZÉSE
Szintjei:
-makroszint: ezzel az országos oktatáspolitika és törvénykezés foglalkozik. Meghatározza a felnőttképzés általános rendszerét és feltételeit. Centralisztikus, központilag döntenek arról, milyen felnőtt-képző intézmények működjenek és működhetnek, milyen végbizonyítványokat adhatnak ki, előírják az oktatási programokat is.
-mezoszint: regionális, területi, lokális tervezés. Fő kérdések: hová és milyen továbbképző intézményeket telepítsenek, illetve hol támogassák az ilyen intézmények létesítésére és működtetésére vonatkozó elgondolásokat. Nagy szerepet játszik az anyagi és pénzügyi tervezés szempontrendszere.
-intézményi szint: nagy különbségek vannak az egyszerűbb és összetettebb szervezetek között. A továbbképző intézet homogén profilja biztosabban teszi lehetővé az adott időpontban legfontosabb fejlesztési kérdések egységes előtérbe állítását. Az összetett továbbképzési programokat meghirdető intézmények autonómabban terveznek és működnek.
-egyes oktatók szintje: az ő tervezésük a döntő. A felsőbb szinteken hozott döntések behatárolják tervezési szabadságukat de a gyakorlatban megtalálják a módját, hogy kettős tervezéssel éljenek: egy írásba foglalt, a felsőbb szintek elvárásainak megfelelő tervet dolgozzanak ki, emellett meglegyen a maguk képzési terve. A „titkos tanterv” az oktatók viselkedésében, mögöttes kommunikációiban jut kifejezésre a képzés gyakorlatában.
A feltételektől függően születnek meg a tervdöntések:
-a képzés jellegének meghatározása
-homogéncsoportok létrehozására törekedjünk-e?
-mekkora tanulócsoportok létrehozása célszerű?
-kik állíthatók be az egyes tanfolyami feladatok végrehajtására?
-a kurzus időtartama mekkora legyen?
-a résztvevők és képzők figyelembe vételével milyen időbeosztást célszerű alkalmazni?
-több oktató esetén hogyan koordináljuk tevékenységünket?
-miképpen biztosíthatók a tárgyi feltételek?
-visszacsatolások, eredménymérések módja?
A felnőttoktatás-tervezés öt alapkérdése, a tananyag-tervezés típusai:
Weinberg: A felnőttoktatás tervezésének alapkérdései:
1, didaktikai redukció: mely oktatási anyagot mely cél érdekében tanítunk?
2, rekonstrukció (kivitelezés): a résztvevők mely előismereteivel számolhatunk? Hogyan kell ennek megfelelően az adott kurzust felépíteni?
3, tantárgylogika: milyen legyen az egyes órák felépítése? Az oktatókra tartozik, akiknek egyeztetnie kell a tárgylogikát a résztvevők tanulási logikájával és tanulási módjával.
4, munkamódok: munkaeszközök, formák, tevékenységek.
5, tanulási eredmények rögzítése:
a, tanár értékelései
b, nyilvános vizsgák
c, önértékelés
A tervezés helyes sorrendje:
-célmeghatározás
- követelmény felállítása
- tananyag összeállítása
A tervezés már nem az andragógus feladata, hanem megoszlik az andragógiai szakértőkkel együttműködő programozók és a konkrét terveket készítő és végrehajtó felnőtt-oktatók között. A felnőtt-oktató dolga a programválasztás, a tanácsadás és az emberi kapcsolatok biztosítása.
Tananyagtervezés típusok:
1) előre megformálhatóság mértéke szerint: hagyományos programok, amelyek időkereteket is megszabva definiálják a tananyagot. Pl: idegennyelv oktató kurzus
2) hagyományos tanterv-curriculum: tartalomtervezés. A felnőttképzés nagyobb hatékonyágának, racionálisabb szervezésének az egyik fő feltétele.
3) tervezett tartalom jellege: a témakatalógusok az oktatóknak nyújt tematikai vezérfonalat. A követelményeket központba állító programok a hallgatókat ösztönzik, az oktatók a rögzített követelmény rendszerével célirányosan tudják alakítani a képzés menetét. A tananyagfelosztás elveiként Pöggeler a tárgylogikai, és a kommunikatív elvet jelöli meg.
Időtervezés: - party-time (széthúzott, elaprózott, munka melletti részidejű)
- full-time (teljes idejű képzés)
- sandwich-system (a tanuló-és a munkaidő szakaszai egymást követik)
Mégis az egyik legismertebb andragógiai módszer, a DACUM módszer. A módszertani a hatvanas évek közepén amerikai és kanadai szakemberek dolgozták ki, elsősorban a munkanélküli v. alulfoglalkoztatott felnőttek szakképzését célzó képzési programok tantervek kifejlesztésére.
A DACUM (Developing A Curriculum) módszer filozófia:
DACUM ( az oktatási folyamat komplex terve) tananyagfejlesztés
-elemzési módszer
-eredményes
-gyors
-olcsó
Az USA-ban és Kanadában a DACUM- eljárás 3 alapelvre épül:
1. Bármely foglalkozást hatékonyan és lényegre törően lehet definiálni az adott foglalkozást végző dolgozók által teljesített feladatok figyelembe vételével.
2. az adott munkakörben foglalkoztatott, munkájukat kiválóan ismerő dolgozók jobban le tudják írni, illetőleg meg tudják határozni feladataikat, mint bárki más.
3. Minden feladathoz kapcsolhatók olyan ismeretek, készségek és magatartásformák, amelyek a feladat pontos teljesítéséhez szükségesek.
A DACUM- módszert egyaránt sikeresen alkalmazzák a felsőszintű végzettséghez kapcsolódó munkakörök, valamint a technikusi, szakmunkás és betanított munkás munkakörök elemzésénél.
Értékelés a felnőttoktatásban: Az értékproblémákkal a filozófia külön ága, az értékfilozófia foglalkozik. A nevelési értékelés is alapjaiban ide kapcsolódik. Értéke legáltalánosabban mindaz, ami számunkra jelentős, fontos, lényeges, legyen az anyagi természetű v. szellemi fogantatású (erkölcsi, vallási, kulturális, esztétikai). Alapfunkciója a visszajelzés.
Ellenőrzés: az andragógus vagy oktató arra használja a kérdéseire adott válaszokat, hogy meggyőződjön róla, értette – e a kérdést a hallgató. A hallgató írásban és szóban sem kap visszajelzést.
Az értékelés funkciói (Scriven):
-diagnosztikus
-formatív értékelés: a tanulókra formálóan ható folyamatos értékelés
-szummatív értékelés: a folyamatokat záró és eredményeit összegző értékelés.
- helyzetmegállapító értékelés
Részértékelések összegzése.
Fő funkciói:
-tárgyi-tartalmi információt nyújt: megerősít, helyesbít, kétségbe von. Az értékelés szerves része a tanítás-tanulás folyamatának.
-informál a csoport és az egyes csoporttagok fejlődéséről.
-ösztönöz. A teljesítményszint növekedéséről kapott információk növelik az igényszintet.
Az oktató önértékelése is nélkülözhetetlen:
Szubjektív önértékelés: benyomások, melyek tevékenységét végig kísérik
kollektív értékelés: a csoportvélemény megnyilvánulásaiból vett információk.
Vizsgálat: a hallgatók tevékenységének módszeres megfigyelése, hogy hol tartanak, milyen irányban kell továbbhaladni.
Az értékelést befolyásoló hatások (Edmund Erazmus):
-rendezési effektus: egy sor gyenge teljesítmény után a közepes is jónak tűnik és fordítva.
-elsőbbségi effektus: a minősítés első eleme erősebb, int a második, a második erősebb a harmadiknál és így tovább.
-végeffektus: az értékelést befejezzük, kiegészítjük, meghosszabítjuk.
-nagyságeffektus: ha valakinek az összegző értékelésben hat pozitív tulajdonsága van, akkor többre tartjuk, mint akinek csak három.
-redundancia-effektus: ha csökkentjük az információs elemek számát ezzel nyomatékosítjuk az értékelés pozitív vagy negatív jellegét.
-kontraszt effektus: az eltérő álláspontok közötti távolság fokozásának tendenciája.
