Személyiségünk, viselkedésünk, önmagunk négy mezőre osztható:
a) a nyílt területre, amely észlelhető és mások számára ismert tulajdonságainkból, viselkedésünkből áll
b) a rejtett területre, amelyben olyan érzések, gondolatok, viselkedések és tények vannak, amelyeket szándékosan elrejtünk mások elől
c) a vak területre, amely mások által észlelhető viselkedésmódjainkból, cselekvéseinkből áll, de ezeknek mi magunk nem vagyunk tudatában
d) az ismeretlen területekre, amelynek sem mi, sem mások nincsenek tudatában, s amit a tudattalannal azonosíthatunk.
Vak területünk csökkentéséhez visszajelzéseket kell kapnunk másoktól, csoporttársainktól. Egyúttal adnunk is kell visszajelzéseket, csökkentve ezzel saját rejtett területünket.
A Johari-ablakban modellált tanulási folyamat csak akkor működik, ha
a) nem pusztán passzív befogadásból, hanem aktivitásból is áll
b) az egyes mezők határaiknak visszajelzés segítségével történő módosítása csak az egész keretében, koordináltan lehetséges
c) a visszajelzések kétirányúsága és kölcsönössége tudja megteremteni a bizalom és a „csere” légkörét.
A csoport elsősorban a következő területeken idéz elő pozitív irányú változást az egyénekben:
A/ A személyközi nyitottságban, vagyis azokban a módszerekben, amelyekkel másokhoz viszonyulunk.
B/ Az énazonosság növekedésében, vagyis abban, hogy növekszik a csoporttagok önbecsülése és személyes önértékelése, autonómiája. Csökken a mások általi és nő a belülről irányítottság. Az én határai kiterjednek
C/ Növekszik a tolerancia és az elfogadás másokkal és mások véleményével, hibáival, megoldásmódjaival szemben. Ez együtt jár a gondolkodási és megítélési klisék sztereotípiák leépülésével.
D/ Módosulnak a személyes problémakezelő stratégiák. A problémák letagadását, a kitérő és menekülő viselkedést, pótcselekvéseket fölváltja a szembenéző attitűd.
E/ Humanista célok irányában változnak a résztvevők értékei.
A változás tényezői:
Nemcsak két egyforma csoporttag nem fordul elő, de két egyforma csoport sem. Mégis vannak általánosítható tapasztalatok. Yalom nyomán a változás tényezői:
1/ A remény sugallata. Az fog változni, aki akar változni. Nagyon jó hatással lehet a reményépítésre, a hit és bizalom fenntartására az, ha a csoporttagok egymásnál változást vesznek észre. A remény fenntartásában természetesen a csoportvezetőnek is szerepe van. Mindenekelőtt önmagában és módszerében kell bíznia, s ezt a bizalmát át kell sugároznia a csoportra.
2/ Egyetemesség és különbözőség. Bajaikat teljesen egyedinek tartják. A csoportba lépve ezek az emberek szembetalálkoznak a többi csoporttag hasonló problémáival, tulajdonságaival, gondolataival. A különbözőség megtapasztalása olyan forrás lehet, amely az értékek változásának irányába viszi a csoporttagot.
3/ Információközlés. Ezek általában a csoportvezető didaktikus jellegű közlései, az egyes ülések témájával kapcsolatban. A csoporttagok rendszerint elégedettek az információközlés ilyen formájval, ha az megfelelő segítséget ad nekik a csoportban megelőzően lezajlott folyamatok megértéséhez, kognitív feldolgozásához. Az információközlés egyik nagy veszélye a túlmagyarázás.
4/ Önzetlenség.
5/ Az elsődleges családi csoport megismétlése. A csoporttagok önkéntelenül is olyan interakciókba lépnek a vezetőkkel és csoporttársaikkal, mintha szüleikkel és testvéreikkel lenne dolguk. A változást előidéző tényező nem önmagában a feltárás, hanem a korrekció: új attitűd, új viselkedésminta kialakítása.
6/ Társas készségek fejlesztése. az ember gyermek és ifjúkorában sajátítja el mintakövetéses tanulás útján a társas készségeket, gyakorlatilag mindenki küszködik kisebb-nagyobb mértékben e készségek hiányával torzulásával. A csoporthelyzet kiváló keretet nyújt e készségek felmérésére, korrekciójára, kockázatmentes helyzetben.
7/ Utánzó viselkedés. A csoportvezető modorának, szokásainak, viselkedésjegyeinek, szólásainak utánzása ennek a tényezőnek egyik alesete. A másik aleset a csoporttársak utánzása. Működésük általában nem tudatos.
8/ Az interperszonális (személyközi) tanulás. Eredményesebb lehet, mint egyéni módon. A tanulás sikere az érzelmi tapasztalat és ennek kognitív feldolgozásán múlik, de csoportban sokkal hatékonyabb, eredményesebb lehet, ezt hívják korrektív érzelmi tapasztalatnak. A csoport úgy működik, mint a csoporttagok külső társas világának, kapcsolati mintáinak belső leképzése, tehát a csoporttagok behozzák a csoportba a problémáikat, melyek interakciók során nyilvánulnak meg, felismerhetővé, korrigálhatóvá álnak.
9/ A csoportkohézió. Ha a tagokat vonzza a csoport, és ez az utóbbi létében, életben tartásában mutatkozik meg, csoportkohézióról beszélünk. A csoportkohézió sem önmagában, hanem más tényezőkkel közösen képes hatni.
10/ Katarzis. Az érzelmi megtisztulás lelki történésének ismerete és felhasználása. Az indulati feszültség ventillációjával (kiszelepelésével) együtt járó megtisztulás, az egymással szemben létrejövő különböző érzések szabad megnyilvánulása a csoport személyközi folyamatainak szerves része.
Az animációs csoportokban bővülnek a résztvevők ismeretei, fejlődnek készségeik, képességeik. Jó és rossz ügyeket egyaránt szolgálhatnak velük.
Amikor a csoporttagok tanulásáról beszélünk, különböző mechanizmusokat szoktunk említeni, amelyek ezt a tanulást létrehozzák.
- érzések kifejezése
- az önfeltárás
- a visszajelzés
- a kognitív tanulás
- a közösségélmény
- a másoknak való segíteni tudás
a tapasztalt csoportvezetők számára nyilvánvaló, hogy a csoport befejezésekor egy sor olyan pozitív irányú változás érzékelhető a csoporttagoknál, amelyeknek egy része néhány héten vagy hónapon belül mulandónak bizonyul. A résztvevők, visszatérve eredeti környezetükbe, visszatérnek az eredeti viselkedésmódjaik egyikéhez-másikához is, annak ellenére, hogy ezek közben a csoport hatására megváltoznak.
A változás, amin egy önismereti csoport tagjai átmennek, meglehetősen bonyolult és egyéni folyamat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése