andan felnőttképzés 2.

2. tétel

AZ ANDRAGÓGIA, A PSZICHOLÓGIA, A KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉS ÉS A KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIA HELYE A TUDOMÁNYOK RENDSZERÉBEN, TÖRTÉNETÜK KIEMELKEDŐ SZEMÉLYISÉGEI, TEÓRIÁK

ANDRAGÓGIA: Szintetizáló tudomány, vagyis speciális tudásanyaga mellett más tudományterületekből is átvesz ismereteket. Kapcsolata más tudományokkal: filozófia, pszichológia, kultúraelmélet, kommunikációelmélet, szociológia, szociálpszichológia, gazdaságstatisztika, közgazdaságtan, vezetéstudomány.

Tárgya: felnőttek oktatása, nevelése, képzése, célja, feladata, funkciói, a felnőttkori tanulási-tanítási folyamat törvényszerűségei, módszer és eszköztár, andragógiai didaktika, országonkénti hasonlóságok és különbözőségek, intézményrendszer

Az andragógia belső rendszere:

Andragógia=felnőttnevelés. Ebből ágazik el a felnőttoktatás (iskolarendszerű) és a felnőttképzés (intézményenyen kivüli).

Területei: - iskolai felnőttoktatás ( dolgozók középiskolája, a pedagógusnak szükséges a szakirányú diploma is, nem elég az andragógus végzettség),

                 - tanácsadás andragógiája: ( minőségfejlesztési tanácsadás) közösségszervezés, szabadegyetemi folyamatok (idősek egyeteme pl.: Mindentudás Egyeteme), a jobb kommunikációért végzett munka (mediáció: közvetítés, konfliktusos helyzet, pl.: önkormányzatoknál), társadalmi csoportokkal végzett munka, tanulás-módszertani tanácsadás, karrier tanácsadás;

                -  a szociális munka andragógiája: szociális ügyekben végzett fejlesztő tevékenység (hátrányos helyzetű romák fejlesztése, bevándorlók nyelvtanulása, 2. esély iskolája, társadalomba való visszavezetés), reszocializációs, reedukációs folyamatok (kriminálandragógia);

                - személyzeti munka andragógiája: munkaerőpiaci képzések, felnőttképzési folyamatok, továbbképzések területe.

Történetileg elsőként J.Ny. Medinszkij orosz neveléstudós vetette fel a diszciplináris rendszer lehetőségét. Megfogalmazta, hogy az ember születésétől a haláláig egy nevelési folyamat része, és ezt a folyamatot antropagógiának nevezte el. Tehát a pedagógia a felnövekvő nemzedék nevelésével, fejlesztésével foglalkozó tudományterület, amelybe a 3-18 életév között végbemenő fejlesztő folyamatok összessége tartozik ide, míg a felnőtt nemzedék fejlesztésére irányuló törekvések a másik szakterület, amely a 18. életév és a halál közötti időszak.

Azonban 1833-ban Alexander Kapp német középiskolai tanár használta először az andragógia szót. Iskolarendszerben folyt a tevékenysége, ahol ugyanazt a tananyagot kellett átadnia diáknak és felnőttnek. Azokat a különbségeket, melyeket észlelt, metodikai különbségek kinyilvánítására használta fel. Herbart azonban megtámadja e javaslatot és így el is felejtődik ez a kifejezés.

A két világháború között kerül újra elő a kifejezés Rosenstok révén. Az iskolán kívüli módszerekkel kapcsolatban használja: metodikai különbség van a felnőtt és a gyerekoktatás között. A közös csak annyi Kappal, hogy másképp kell viszonyulni a gyerekekhez és a felnőttekhez.

Ten Have holland professzor álláspontja szerint egy harmadik szakterülettel is számolni kell, ezt ő gerontagógiának nevezte el. A gerontagógia az a tudományterület, amely az idős ember szellemi frissességének megtartásáért felel. Ten Have a pedagógia és az andragógia között különbséget tesz. A különbség alapja a pedagógus, az andragógus és a kliensek közötti viszony. A pedagógiában aszimmetrikus, felnőtt és nem felnőtt áll egymással szemben. Az andragógiában szimmetrikus, mindkettő felnőtt pozícióban van. A társadalmi helyzetből adódó különbség, hogy a pedagógiában a gyermek még nem felelős tagja a társadalomnak, az előkészület szakaszában van, az andragógiában a felnőtt már felelős társadalmi szereplő.

Franz Pöggeler újrafogalmazta a felnőttség fogalmát és a képzés helyét. Szerinte a felnőtt lény nem állapot, hanem folyamat. Összehasonlította a felnőttképzés szó jelentésbeli tartalmát a német, angolszász, francia és holland – flamand nyelvterületen és nem lényegtelen eltéréseket vett észre. Hat mozzanatot említ, amely elválasztja a felnőtt ember korhoz kötöttségét a történelem feletti értékektől. Ezek a testi, lelki, szellemi érettség; a „teljes élet” tapasztalata; flexibilitás; önállóság és autonómia; formálhatóság és a személyi kötöttségtől való szabadság. Felnőtt az az ember, aki a biológiai érettségen, személyi tulajdonságaiban eljutott a társadalmi és pszichikus felnőttség szintjéig.

Malcolm Knowles a XX. században a pedagógiát és az andragógiát módszertanilag különböztette meg. Knowles szerint a megfelelő tanulási légkör megteremtése elengedhetetlen. A tanuló fogalma, énképe szerint a pedagógiai modell alapján függő személyiség, a tanár dönti el mit, mikor, hogyan tanuljon. Az andragógiai modell alapján a felnőtt az önirányításra rendezkedik be. A tanuló tapasztalatai alapján a pedagógiai modell szerint a tanulók esteében kevés tapasztalat lehet a tanulás forrása, az andragógiai modell szerint az élettapasztalat fontos tanulási forrás, a tanító és tanuló tanulhat egymástól! Az uralkodó tanítási mód szerint a pedagógiai modell esetében az átadási technikák működnek, az andragógiai modell esetében az aktivizáló módszerek kerülnek előtérbe, a csoportos technikák a cselekvéses tanulást segítik. A tanulási irányultság szerint a pedagógiai modell esetében tárgyközpontú, az andragógiai modell esetében szükségletközpontú. A motiváció szerint a pedagógiai modell esetében erősen életkorfüggő, a külső nyomás készteti tanulásra, az andragógiai modell esetében túlsúlyban van a belső késztetés, szükségletet elégít ki a tanulási, fejlesztési folyamat.

Knowles szerint a felnőttek akkor hajlandók tanulni, ha belátják, hogy szükségük van valaminek a megtanulására.

Magyarországon Durkó Mátyás (1926-2005) a hazai andragógia jeles képviselője. Ő világított rá arra, hogy mennyire fontos a felnőtt ember képzése, önképzése, kulturális aktivitása. Felismerte az iskola keretein kívül zajló népművelés, a közösségi nevelés fontosságát. A pedagógián keresztül közelítette meg az andragógiát. Szerinte az embernevelés tudománya alá tartozzon a felnövekvők nevelésének tudománya és a felnőttek nevelésének tudománya. Hitt abban, hogy a nevelés nemcsak iskolarendszerben történhet, sőt, hogy annak elengedhetetlen feltétele az iskolán kívüli nevelés, tanulás és az önművelés egyaránt.

Koltai Dénes: Az elmúlt évtizedben a felnőttképzés pszichológiai, szociálpszichológiai sajátosságait, továbbá a munkaerőpiaci képzés rendszerét vizsgálja. Nevéhez fűzödik a felnőttoktatás tartalmi megújítása és az andragógia egyetemi szak megalapítása. Kutatásai középpontjában a végzett hallgatók szakmai szocializációjának vizsgálata áll. Munkássága nagy területet ölel fel és igen széles spektrumú.

Csoma Gyula (1932 – ) az iskolarendszerű felnőttoktatás, a permanens tanulás, a felnőttek oktatásának metodikai és didaktikai kérdéseinek, a munka melletti tanulás zavarainak kutatója. Tanulmányozta az iskolarendszerű felnőttoktatás területét, annak elméleti kérdéseit, módszertanát, a munka melletti tanulást, időszerkezetének alakulását és zavarait.

Csoma Gyula három típusát különíti el a felnőttek tanulási motívumainak. Ezek az egzisztenciális, az érdeklődési és a presztízs motívum. Az egzisztenciális motívum alatt azt érti, hogy ha valaki a munkahelyén előbbre szeretne jutni, akkor az jobban ösztönzi a tanulásban. A presztízs motívum pedig akkor jelentkezik, ha a család vagy baráti körben a tanulás tekintélyt adó tevékenységnek számít.

A PSZICHOLÓGIA lelki jelenségekkel, történésekkel foglalkozó tudomány. Elnevezése görög eredetű: psziché=lélek és logosz= tan szavakból. A mai latinos változat a XVI. sz.- ban keletkezett.

A pszichológia úgy veszi, hogy a lélek, ami létezik a testtől függetlenül is, amíg tart az élet, addig működik az élethez kötötten a lélek is. Mint tudomány a XIX. század végén jelent meg, a társadalom- és a természettudományok határán keletkezett. A filozófiából nőtt ki, de első tudományos módszereit természettudósok (fiziológusok, fizikusok) dolgozták ki.

Fejlődésének főbb szakaszai:

- Ie. IV. század: Szókratész, Platón, Arisztotelész kutatta.

-Ókor: Hippokratész, az ókor nagy orvosa azt vizsgálta, vajon hol  a lélek középpontja? Ő úgy gondolta, az agyban.

-Középkor: Az volt az elterjedt nézet, hogy a test és a lélek külön él, az isten egy darabja a lélek.

- A psz., mint tudomány a XIX. sz. végén jelent meg. A psz. atyjának nevezett Wilhelm Wundt 1879-ben, Lipcsében hozta létre az első psz. laboratóriumot.

1879. Lipcse: Wundt megalapította az első pszichológiai kísérleti laboratóriumot. Wundt és követői megpróbálták a lelki törvényszerűségeket megállapítani: a fizikai valóság és a belső kép közötti függvényszerű kapcsolatokat vizsgálata. Befelé forduló önmegfigyelés: intraspekció.

Az intraspekciós pszichológia tehát az első pszichológia. Alapvető baja, hogy az ember máshogy éli meg azt, amit csak megél és máshogy azt, amit megél és meg is figyel.

A pszichológia kettős kötődésű tudomány, összekötő kapocs a társadalom- és természettudományok között.

Alaptudományok a pszichológiában:

-általános vagy kísérleti pszichológia

-fejlődéslélektan

-személyiség-lélektan, egyéniségek közti különbségek

-szociál-pszichológia: társas kapcsolatok pszichológiája

-kognitív pszichológia: megismerés tudomány

Alkalmazott tudományok: az alaptudományok ismereteit a gyakorlati területen felhasználják. Lehet orvosi, pedagógiai, sport, reklám, műszaki, gazdasági pszichológia.

Introvertált: befelé forduló, elvan magában

Extravertált: kifelé forduló, állandóan tesz-vesz

A pszichológia klasszikus irányzatai:

1) Biológiai megközelítés:

Azt vizsgálja, hogy a pszichés jelenségek hátterében milyen fiziológiai történések húzódnak meg.

A viselkedést az agyban és az idegrendszerben zajló elektromos és vegyi eseményekhez kísérli meg kapcsolni. 

Locke "tabula rasa" elmélete egyértelműbbé tette a tapasztalatok elsődlegességét. John Locke : a csecsemő lelke tiszta lap. A gyermek tapasztalatai írják tele. Minden tudás érzékszerveinken jut el hozzánk. A behavioristák szerint a gyermekből bármilyen felnőtt válhat. A manapság elterjedt nézőpont szerint mind a környezet, mind az öröklés folyamatosan egymásra hatva vezérlik a fejlődést.

2) Behaviorizmus (Watson (1878-1958), Skinner, Thorndike stb.)

Behaviorizmus -viselkedéslélektan

Viselkedéslélektan:

A XX. század elejétől jelent meg, a viselkedés vizsgálatát tűzte ki célul. A környezet ingerei és az emberi viselkedés közötti összefüggéseket vizsgálták.

Skinner azt állítja, hogy a környezeti ingerek optimális szabályozása elvezet a gyermek egészséges személyiségformálásához.

Watson azt mondta: adjatok egy gyereket, és azt csinálok belőle, amit akartok. A gyerek tiszta lappal születik! (Biológiai nézőpont is!!) Watson állította, hogy a pszichológia egyetlen tárgya  a viselkedés.  A behaviorizmus az egyént a viselkedésének figyelemmel kísérésével tanulmányozza.

A behaviorizmus a tiszta tudományosságra törekszik. Vizsgálja, hogy különböző inger adagolásával milyen viselkedéses válaszok jönnek létre és az azokra következő ingerek hogyan változtatják meg a későbbi magatartást.

3) Pszichoanalitikus megközelítés; Sigmund Freud (1856-1939) pszichoanalízis-lélekelemezés

Freud alapfeltevése: viselkedésünk nagy része tudattalan folyamatokból ered. Tudattalan folyamat: olyan gondolatok, érzelmek, vágyak, amelyekről az egyén nem tud, mégis befolyásolják viselkedését. Freud felfedezte a szabad asszociációs módszert. A tudattalan felfedezője.

Freud szerint az ember pszichés működését alapvetően az ösztönkésztetések határozzák meg.

Jéghegy elmélet: az ember lelki működése felosztható:

Ami hároméves korunk előtt történik velünk, elraktározódik a tudatalattinkban. Kialakulnak reflexek, amelyek nem tudatosak. A tudat alatti folyton felszínre törekszik álmokban, félelmekben nyilvánul meg, de vissza akarjuk nyomni. A jéghegy vízfelszín feletti része a tudatos és a tudatelőttes, vagyis mindaz az információ, amire pillanatnyilag nem gondolunk, de amely szükség esetén tudatossá tehető. A vízfelszín alatti nagyobb tömeg a tudattalan, a késztetések, vágyak, hozzá nem férhető emlékek terepe, amely befolyásolja gondolatainkat, cselekedeteinket.

Pszichológiai determinizmus: minden gondolatnak, érzelemnek és cselekedetnek oka van.

A behavioristák szerint ez nem tudomány. Számukra megfoghatatlan ez a magyarázat. Freud nézeteit nem fogadják el!

4) Humanisztikus pszichológia; Carl Rogers (1902-1987),  Maslow (1908-1970)

Maslow motivációs elméletében a legmagasabb rendű motiváció az önmegvalósításra való törekvés

-fő hajtóereje az önmegvalósításra való törekvés. Pl: gyermeknevelés

-módosította Freud elméletét, vagyis nem csak az az önmegvalósító, aki gyermeket nevel, hanem az is, aki mást alkot. (Maslow piramisa)

Maslow szükséglethierarchiája

Elméleti modell, nem a konkrét személyre vonatkozik. Elmélete szerint a szükségleteknek létezik egy hierarchiája, melyben a magasabb rendű szükségletek csak akkor válnak fontossá, ha az alapvető szükségletek már kielégítést nyertek. Maslow csúcsélménynek nevezi az önmegvalósítás pillanatait. A csúcsélményt boldogság és kielégülés jellemez.

Carl Rogers személyiségközpontú megközelítése

Személyiségelméletének központi fogalma az énfogalom. Az aki erősnek és kompetensnek érzékeli magát, egészen másként látja a világot, és másképp is viselkedik benne, mint az, aki gyengének és ügyetlennek véli  magát. Az ember minden tapasztalatát az énfogalma mentén értékeli. Az emberek úgy szeretnének viselkedni, hogy az összeegyeztethető legyen énképükkel.

Rogers azt mondja, hogy az ember számára a szeretet az éltető, önmegvalósítást segítő erő.

5) Gestalt-pszichológia, alaklélektan (Wertheimer, Köhler, Koffka, Lewin).

Az alaklélektan a század elején Németországban kialakult pszichológiai irányzat. Az alaklélektan megalapozója Max Wertheimer, akinek stratégiája az volt, hogy demonstrációkat alkotott és az olvasóra bízta, hogy belátja-e a csoportosítást. A gestalt pszichológusok a tárgyak és formák egészleges észlelését hangsúlyozzák.

A perceptuális organizáció: ha egy inger két vagy több elkülönített területet tartalmaz, az egyik részét figurának a másikat háttérnek látjuk. A figurának látott terület tartalmazza a tárgyat, tömörebbnek látszik, mint a háttér. A figura-háttér elrendeződés megfordulhat. Ebből az következik, hogy a figura-háttér szerveződés nem fizikai inger része, hanem észlelőrendszerünk hozzájárulása. A tárgyakat sajátos csoportosításban is észlelhetjük. Pontokból, vonalakból álló minták is rendezett kapcsolatba kerülhetnek, ha a mintára nézünk.

Perceptuális csoportosítás törvényei:

Proximitás: közelség elve. Az egymáshoz közel lévő elemek egy csoportba tartoznak.

Zártság elve: hajlamunk van rá, hogy a réseket tartalmazó ábrákat kitöltsük.

Hasonlóság elve: a hasonló tárgyakat hajlamosak vagyunk egy csoportba sorolni.

Kurt Lewin a mezőelméletben általánosította az eredményeket. Ennek az a lényege, hogy az információknak kapcsolatuk van egymással, és a kapcsolatot, mint önálló információt, az információk keretét, alakját külön is rögzítjük. Sőt, aminek nincs alakja, az a tudat számára nem dolgozható fel.

6)  Kognitív pszichológia

A mentális folyamatokkal: az észleléssel, emlékezéssel, gondolkodással, döntéshozással, problémamegoldással foglalkozik. A XIX századi kognitív pszichológia az introspekción alapul, a modern változat nem. A tudás az, ami viselkedésünket vezérli.

Ez az irányzat a kísérleti pszichológiából fejlődött ki, és ma már egyre inkább önálló tudományként tartják számon, és lényegét tekintve az emberi megismerés a tárgya. Azzal foglalkozik tehát, hogy hogyan alakul ki bennünk a tudás valamiről, és milyen viszonyban áll ez a valósággal.

Az emberi megismerés modellezése

A kognitív pszichológia a megismerési funkciókat nem egymástól elszigetelten, hanem a tevékenység, a cselekvés által szervezett kölcsönhatásukban értelmezi.
a kognitív pszichológia az emberi lelki élet értelmezése. Az ember látszólag a világhoz igazodik, de előbb létrehoz egy térképet a világról és annak segítségével igazodik el.
A belső „kognitív térkép” egy alkotási folyamat eredménye, tehát nem másolat, nem tükörkép. Az emberi tudás, a térkép nem található meg a világban, azt nekünk kell létrehozni.
Univerzális, kulturális és egyéni leképezési módok, „térképészeti jelek” vannak.
A kognitív pszichológia azzal foglalkozik, hogy mit jelentenek a jelek a térképen. A világot sokféleképpen tudjuk megalkotni, nincs egyetlen elképzelés, sokféle van!

A kognitív pszichológia több mint az emberi megismerés tudománya, mert minden pszichikus történésben a „kognitív térképet” meghatározónak tekinti. Az ember nem a való világhoz, hanem a megalkotott belső képhez igazodik, amikor a viselkedését irányítja.

A KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉS tekintetében az előzmények az ókorba, sőt még korábbra nyúlnak vissza. (Arisztotelész peripatetikus iskolája, Suzókratész dialógusai stb.) Az ókori Hellász egyik leghíresebb jóshelye például Delfi (Delphoi) volt, ahol Zeusz lánya, Püthia osztogatta tanácsait. Az embereket érdekelte a jósda véleménye, mert tudni akarták, hogy mit hoz a jövő, mi lesz a személyes sorsuk. A jóshely felirata ez volt: Gnóthi szeauton. Vagyis: ismerd meg önmagadat!

A mai értelemben vett ön ismereti csoportok valódi elődjeit az újkorban, a XX. Században találjuk meg.

Elsőként Joseph H. Pratt bostoni kórházi tüdőgyógyász érdemel említést. Századunk elején a tuberkolózis, annak is a tüdőt megtámadó leggyakoribb formája nem csupán fizikai, hanem társadalmi betegség volt. J. H. Pratt is szembekerült páciensei letargiájával, életkedv-vesztésével, és programot dolgozott ki a szegény betegek tüdővészének kórházon kívüli kezelésére.

Európában két jelentős alkotó működött. Az egyik J.L. Moreno, aki 1910 és 1914 között szervezte meg az első csoportokat, részben gyermekek, részben prostituáltak számára.

A másik Freud, aki 1906-ban szervezett tíztagú tanulmányi csoportot. Freud a csoport-pszichológiával és az én-analízissel foglalkozó munkájában kétféle csoportot különböztetett meg:

- Az egyik a vezető nélküli, kilengésekre hajlamos csoport: a tömeg.

-A másik a vezetőközpontú csoport, amely a szorongás és a neurózis csökkentésére alkalmas, ez a család leképeződéseként működik, ahol a tagok a testvérek, a vezet pedig a szülő helyettesítője.

Kurt Lewin munkássága sok tekintetben megalapozta a napjaink emberierőforrás-feltáró tréningeket, vezetőképző és fejlesztő csoportokat. Kurt Lewin 1944-ben az USA egyik leghíresebb egyetemén létrehozta a Csoportdinamikai Kutatóközpontot. Halála előtt 1 évvel, 1946-tól számítjuk a különféle önismereti és személyiségfejlesztő csoportok keletkezését.

A 60-as évek elején az új csoportok már nem más emberek ismeretét, társas és vezetői készségeket kívántak fejleszteni, hanem önmaguk feltárását és az önmagukról való tanulást akarták elősegíteni a csoporttagoknál. E találkozások igénye hozta létre az ún. encounter-csoportokat. Valamiféle populáris csoportkultúra alakult ki, melynek sajátosságai:

- mennyiségi robbanás, elburjánzás, tömegessé válás,

- a csoportvezetés laicizálódása,

- a nyomtatott és elektronikus médiumok által közvetített kultúrába való beépülés.

A közösségfejlesztés szakmai profilja

A közösségfejlesztés (community development), vagy közösségszervezés (community organisation) felfogásunkban elsősorban települések, térségek, szomszédságok közösségi kezdeményező- és cselekvőképességének fejlesztését jelenti, amelyben kulcsszerepe van a polgároknak, közösségeiknek és azok hálózatainak, valamint a helyi szükségletek mértékében a közösségfejlesztőknek is, akiknek bátorító-ösztönző, informáló, kapcsolatszervező munkája életre segítheti vagy kiegészítheti, megerősítheti a meglévő közösségi erőforrásokat. Nem tartjuk közösségfejlesztésnek a szervezet- vagy csoportfejlesztést, tehát azt, amikor egyetlen emberi társulás életében akarunk minőségi változásokat elérni. A közösségfejlesztés lényege a lokalitásban, a helyi, településszintű vagy regionális cselekvésben és fejlesztésben jelölhető meg.

A közösségfejlesztés fő jellemzői

- Mint alkalmazási terület: alkalmazza a településszociológia, a településtervezés, a néprajz, az antropológia, a pedagógia, a szociálpszichológia, a jog és a gazdaságtan egyes felismeréseit és módszereit;

- a határterületein lévő főbb szakmák: közművelődés, szociálpolitika, közösségi szociális munka, kommunikáció, felnőttoktatás, településtervezés, településmenedzsment;

- az eredményeként megjelenő jellemző tevékenység mindaz, amit a lakosság önmaga végez el annak érdekében, hogy önmagán segítsen;

- főbb partnerei: civil szervezetek, önkormányzatok és társulásaik, regionális kutatási központok, a munkaügy és a vállalkozásfejlesztés szervezetei, képzési szervezetek, információs adattárak;

- kulcsszavak, amik a leginkább jellemzik:

- közösségfejlesztés, közösségszervezés, közösségi (szociális) munka;

- közösség, fejlődés, lokalitás, nyilvánosság, információ;

- helyi fejlesztés, társadalmi tervezés, társadalmi akció, helyi cselekvés, szomszédsági munka, kistérségi és regionális fejlesztés, városfejlesztés, közösségi gazdasági fejlesztés;

- civil társadalom, önkéntesség, önsegítés, érdekérvényesítés, részvétel, partnerkapcsolatok építése.

Csoport: Résztvevők fejlesztésének célját szolgálják. Nem kell semmilyen elvárásnak megfelelni, olyannak mutatkozhatunk, amilyen valójában vagyunk.

Csoport tagok: jó helyzetfelismerő, kom-ós, empátiás készség, konfliktus megoldó, kockázat vállaló, kreatív, közösségi emberek. Képesek jogaikkal élni, másokra tekintettel lenni. Életüket tudatosan irányítják. Gyakorolják a szeretetet, erényeket, személyiségük fejlesztése. Maga dönt aktivitása mértékéről.

Animátor: Csoport kulcsembere, aki egy közösségen belül (a közösséggel azonosulva) aktivizál, irányít. Legnagyobb hatalommal bír, de nem rendelkezik vele. Felhívja a figyelmet a felelős munka végzésére, támogatja, erősíti, ellenőrzi az embereket. Örül minden eredménynek, ua törekszik hibáinak felismerésére és kijavítására. Rugalmas, nem kötődik mereven semmiféle tervhez. Emberek érdeke, fejlődése a fontos számára. Nyílt, őszinte, kínálja a jót, de nem várja el, hogy utánozzák. Tudattalanul nevel, formál.

Heider: Vezető az legyen, aki nem dicsérteti magát, szidástól nem fél, dicsőséget nem halmoz, nem törekszik hírnévre, a társak sikere a fontos.

Hamvas Péter: melegsége áthatja a csoport tagjait, és hasonló válaszreakciókat ébreszt.

Coelho Az alkimista. Az életben mindenért fizetni kell. A boldogság mindig valami mellett teremtődik meg, megfizetek érte. Néha meg kell válni azoktól, akikre most számíthatsz. Azért nem mersz elindulni, mert a távolléted valakinek szomorúságot okoz.

A közösségfejlesztés hazai kifejlődése:

                                 - 70-es évek ún. „Nyitott ház” művelődési otthoni kísérlet

                                 - 1983. első közzsösségfejlesztési kísérlet egy bakonyi térségben zajlott

                                 - A munka kísérleti-módszertani hátterét a Népművelési Intézet, majd

                                   jogutódjai, az Országos Közművelődési Központ ill. a Magyar

                                   Művelődési Intézet Közzösségfejlesztési Osztálya adja

                                 - 1987-től szakképzés tanfolyamokon, főiskolákon, egyetemeken

A KULTÚRA fogalma a XIX. sz.-ig kizárólag filozófiai írásokban jelent meg. A XIX. sz. második felétől megjelentek olyan társadalomtudományok, amelyek már tudatosan foglalkoztak a kultúra fogalmával. A kultúra szó a „colere” szóból származik.

1871-ben Tylor révén jelenik meg. A kultúra az a komplex egész, amely magába foglalja a hitet, a vallást és minden egyéb képességet, amit az egyén a közösség tagjaként elsajátított.

Mai értelmezését illetően a döntő jelentésváltozás Cicerónál (Kr.e. 106 – 43) történt: egyik művében az iskolázatlan lelket a megműveletlen földhöz hasonlítja, s így jut az ismert megfogalmazáshoz: Cultura animi philosophia est. A kifejezés maga azt jelenti, hogy a filozófia a lélek művelője.

Antropológia: embertan tudománya, az embertannak az emberfajták jellegzetességeinek leírásával foglalkozó ága.

Kulturális antropológia: Jelentése a görög antropos (ember) és logos (beszéd) alapján: „az emberről való beszéd”. Minden ember rendelkezik kultúrával, de éppen ez meg is különbözteti őket egymástól A távoli primitív népek kultúráját vizsgálja (kulturális értelemben távoli, nem földrajzilag!). A kulturális antropológia a fejlett népeket nem vizsgálja.

A kulturális antropológia két forrásból táplálkozott régen. Különösen Közép-Európában a néprajz azzal a céllal indult, hogy összegyűjtse a népi kultúrát, azaz a folklórt (népdal, népmese) és a tárgyakat (népviselet, művészeti tárgyak, stb.). A gyarmatokkal bíró nyugat-európai országokban és az USA-ban viszont a gyarmatokon élő nem európai kultúrájú népek gondolkodásának és viselkedésének megértése volt antropológiai kutatás elsődleges célja.

A kutatás módszere mindkét tudományágban a terepen végzett gyűjtés és megfigyelés volt.

A kultúraelmélet nem egy önálló tudomány. A kulturális antropológia tudományközi, azaz sok tudományhoz kapcsolódik, ezért nevezik interdiszciplinális tudománynak. Az alábbi tudományterületekből merít: szociológia, néprajz, nyelvészet, kommunikációelmélet.

Ma már egyre inkább a saját kultúra vizsgálatára tevődik a hangsúly, mert „elfogytak a primitívek”. A mindennapi élet kultúrája egyre fontosabb lesz, s ez az oka annak, hogy az antropológusok hazatérnek és a saját kultúrájukat kezdik el vizsgálni.

A kulturális antropológia három híres képviselője:

Edward Burnett Tylor (1871)- evolucionizmus;

Franz Boas – terepmunka, relativizmus

Clifford Geertz – szimbolikus antropológia.

Tylor és az evolucionista kultúrafelfogás

E. B. Tylort (1832-1917) tartják az első „hivatalos” antropológusnak, többek között az 1871-ben megjelent, A primitív kultúra című könyve miatt. Oxfordban az antroplógia professzorának nevezték ki, munkásságáért lovaggá is ütötték.

Tylor több területről vett ismereteket egyesítette a kultúra vizsgálatában: etnográfiát, régészetet, statisztikát, biológiát. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy a kulturális antropológia olyan diszciplína, amely több tudomány metszéspontján helyezkedik el). Tylort az utókor „karosszék” antropológusnak nevezte: nem végzett terepmunkát, következtetéseit utazók, misszionáriusok elbeszéléseiből, könyvekből, régészeti, etnográfiai és természettudományos eredményekből konstruálta.

Tylor az evolucionista kultúrfelfogás képviselője.

Boas és a terepmunka

Boas a terepmunka atyjának tekinthető az antropológiában. Követelménnyé kell tenni az okok vizsgálatát, amelyekből a jelenség kifejlődött. A szokások és hiedelmek kutatásának módszere, hogy összehasonlítják a változatokat, ahogyan e szokások létezhetnek és megpróbálják megtalálni azt a közös pszichológiai okot, amelyik mindegyik mögött ott rejlik.

Kulturális relativizmus a kultúrák között nincs értékhierarchia, minden kultúra egy önálló, sajátos világ. Olyan nézőpont, amellyel szemben áll az etnocentrizmus. Etnocentrizmus: valamely nép kultúrája, életmódja értékesebb, fontosabb, előrébb való, mint más kultúrák.

Clifford Geertz: Nem kötődik egyetlen antropológiai irányzathoz sem, munkásságát nehéz rendszerbe foglalni, ő maga is óvakodik törvények felállításától. Kultúrafelfogása szemiotikai alapú és leginkább az un. szimbolikus antropológiához áll közel.

A szimbolikus antropológia a kultúrát jelentések halmazaként fogja fel, amelyet a közösség tagjai szimbólumokon keresztül sajátítanak el, illetve kommunikálnak egymással. Geertz szerint az eszköz, amellyel a jelentéseket feltárhatjuk, az interpretáció. A kultúraértelmező feladata - mondja Geertz - az, hogy az emberi viselkedés szövevényes hálóját feltárja. Geertz a kulturális antropológia legalkalmasabb műfajának az esszét és nem a tudományos értekezést tartja.

Sűrű leírás

Hangsúlyozza Geertz, hogy a kultúra elemzését nem törvénykereső, hanem a "jelentés nyomába szegődő értelmező tudománynak" tartja.

A kultúrát értelmezhető jelek kontextusaként fogja fel, melyeket szimbólumoknak nevez. A szimbólumok megértésénél "cselekvőre orientáltnak kell lenni". Ez azt jelenti, hogy egy adott kultúrát csak akkor ismerhetünk meg, ha megismerjük, hogy az abban a kultúrában élők hogyan gondolkodnak magukról. Akkor tudunk kérdéseket feltenni az adott kultúrának, ha ismerjük azokat a fogalmakat és összefüggéseket, amelyeket a kultúra tagjai használnak (résztvevő megfigyelés!).

Malinowski és a funkcionalizmus:

Malinowski (lengyel) Angliában élt, eredetileg fizikus. (1910-es évek II. felétől)

A terepmunka módszerének kidolgozása (az Indonéz szigetvilágon végzett terepmunkát). Azt mondja, hogy együtt kell élni a közösséggel (részt vevő megfigyelés), a hétköznapi eseményekre is figyelni kell, nem csak a különlegesekre.

Funkcionalista elmélet: a kultúra egyes elemei, jelenségei azért jönnek létre, hogy valamilyen biológiai vagy pszichés igényt elégítsenek ki.

Levi-Strauss és a strukturalizmus

Levi-Strauss (francia) (Szomorú trópusok c. könyve). Brazíliában végzett kutatást az 1930-as években, érintetlen kultúrákat fedezett fel. elfogult a kultúra ránt, munkáját eős pátosz hatja át. . Elméleti munkája: Strukturális antropológia

Strukturalizmus elmélete: a kultúrák eltérőek, sokszínűek, de a vázuk hasonló, közös. A sokszínűség mögött hasonló struktúrákat, szerkezeteket lehet találni. A kulturális antropológia feladata ezeknek az elemeknek a megtalálása. Koncepciója: kulturális univerzálé, az emberiség közös kulturális pontjai.

Mead és a biológia kulturalizálása

Margaret Mead (amerikai) munkássága középpontjában a nemi szerepek állnak. (1980-as évek). (Férfi és nő c. könyve). Az adott kultúrában milyen női és férfi szerepek jönnek létre és ennek mi az oka? Kutatási területe Brazília és az Óceáni szigetvilág.

Szerinte a társadalmi nem kulturálisan determinált.

Elmélete: A biológia kulturalizálása: adott kultúra jelöli ki azokat a szerepeket, amelyek férfiakhoz és nőkhöz köthetők. Szociálpszichológiához köthető megállapításokat tesz.