9. tétel
A FELNŐTTOKTATÁS SZERPLŐI: ANDRAGÓGUS SZEREPEK. AZ ANIMÁTOR SZEREPE A FEJLESZTŐ TEVÉKENYSÉGBEN. A MEGFIGYELŐ JELENLÉTE A KULTÚRÁK KUTATÁSÁBAN.
A szervezett felnőttképzésre való igény az ipari forradalom idején keletkezett. A könyvkultúra hiába tör elő, írás-olvasás tudásra is szükség van. A felnőttképzés intézményesülése a XIX. század közepe táján ment végbe. A hatvanas évek közepén erőteljesen felgyorsul a felnőttképzés intézményesülése és professzionalizálódása. Egyetemeken felnőttképzési tanszékeket alapítottak és az andragógiát elismerték új diszciplinaként. A XX. században világméretűvé szélesedtek a nemzetközi kapcsolatok, a felnőttképzés problémái is internacionalizálódtak. A szakemberek felismerték, hogy világméretű eszmecserékre van szükség. Az UNESCO 1949-ben összehívta a felnőttképzők első világkongferenciáját.
Kezdetben nincs elkülönülés a pedagógusoktól. Az andragógus mintegy pótló funkciót tölt be. Önkéntes alapon szerveződik mindkét fél részéről. Kezdetben leginkább tananyagközpontú.
A közelmúltban azonban némi változás történt. A társadalmi szerepe a pótlás, a segítés. Funkciójában már különbözik a pedagógia szereptől. A munkát önkéntesek, professzionalizálódó szakemberek végzik pedagógiai felkészültséggel. Tevékenységük centrumában az elsajátítandó ismeretek mellett az elsajátítandó viselkedésformák, gondolkodásmódok állnak.
A jelen a professzionalizálódás időszaka. Az andragógus pótló, segítő, továbbképző szerepe teljesen elválik a pedagógusétól. Kik is az andragógusok? Pedagógiai felkészültségű, andragógus végzettségű személyek, akik valamilyen szakterületen specialistaként végzettséget szereztek.
Andragógus feladatai:
-szervezzen
-tanulási környezet teremtése
-résztvevőket vonja be
-a hallgatók önirányításához támogatás nyújtása
-tanácsadás a tanulási folyamatokra vonatkozó élmények feltárása
- a felnőttek tapasztalatának bevonása
Wolfgang Hauch a felnőtt-képzők háromféle felfogásmódját regisztrálta:
-idealisztikus felfogás: a felnőtt-oktató feladja a tanár-tanítvány viszonyt és egyenrangúan lép a felnőtt tanulók körébe. Az andragógus feladata a fejlesztő célú szellemi és szociális folyamata ösztönzése.
-legalisztikus felfogás: az andragógus az iskola utáni és iskolán kívüli képzések irányítója. Legtöbbször mellékfoglalkozásként űzi ezt a tevékenységet.
-realisztikus felfogás: kompromisszum a teljes egymásmellé rendeltség és a hierarchikus viszonyokat legalizáló álláspont között.
A felnőtt-oktató kalauz egy úton, melyet mindnyájan együtt utazunk be.
Oktatói szerepek:
S. Brookfield 1989.: Oktatói szerepek és oktatói stílusok
a) Az oktató mint művész: (az oktató mint művész: kreatív, újítókészség, rögtönzés, érzékenység, intuitív, éles szemű, figyelő, bölcsen együtt érző, környezet-specifikus)
√ kreatív, újítókészség, rögtönzés, érzékenység,
√ az oktatás nem rutinszerűen alkalmazott szabályok sorozata,
√ éles szemű figyelő, bölcsen együtt érző,
√ Környezet-specifikus.
b) Az oktató mint segítő: (az oktató, mint segítő: tanácsot ad, támogató kapcsolat a hallgatókkal, segíti az önirányítást, tapasztalatok bevonása, rugalmas)
√ lehetővé teszi a tanulást, forrása a tanulásnak, s nem didaktikai irányító,
√ támogató kapcsolat a a hallgatókkal,
√ segíti az önirányítást, bizalom, a másik feltétel nélküli elfogadása, kölcsönös csere jellemzi,
√ /Tough (1979)/ kedves, befogadó, gondoskodó; értékeli az öntervezési készségeket; egyenrangú a hallgatókkal; nyitott,
√ tapasztalatok bevonása, rugalmas
√ egyensúly az önirányítás ösztönzése és a a csoporton belüli kölcsönhatások bátorítása között,
√ /Brockett/ készségek körei: aktív figyelem, válaszadás, megértés.
c) Az oktató mint kritikus elemző: (az oktató, mint kritikus elemző: alternatívákat javasol a gondolkozás, a megértés módozataival szemben, a hallgatók részéről nagy önismeretet és tudatosságot feltételez.)
√ alternatívákat javasol a gondolkodás, a megértés, a viselkedés jelenlegi módozataival szemben,
√ rámutat az ellentmondásokra,
√ felhívja a figyelmet a függőségi viszonyokra,
√ ösztönzi a kritikát,
√ a jelenlegi gondolkodási mintákkal, életmóddal szembeni alternatívák megfontolására ösztönöz,
√ a hallgatók részéről nagy önismeretet és tudatosságot feltételez.
Jerold W. Apps: A felnőttek tanításának mestersége: a tanítás mesterévé válás kulcsa az a képesség, amellyel különféle helyzetekhez, változó szükségletekhez, és a különféle tantárgyak követelményeihez alkalmazzuk oktatási stratégiánkat. Úgy lehetsz mestere a tanításnak, ha oktatási eszközeidet fejleszted, erősíted a résztvevők visszajelzéseit, időt szánsz irányítókészségeid gyakorlására. Oktatási stílusod mindannak összessége, hogy hogyan használod a kezedet, a hangodat, milyen kapcsolatban vagy a tanukókkal, hogyan szervezed meg a tananyagodat.
Jövő:
négyféle nevelési kultúra (Leirmann)
-szakértői
-mérnöki
-profetikus
-kommunikatív
Oktatási stílus: mindannak az összessége, amit felnőttoktatóként teszünk. Stílusunk filozófiánk realizálódása.
Apps az oktatási stílusokat vizsgálta: világító lámpás, kertész, izomépítő, vödörtöltő, kihívó, útikalauz, gyári felügyelő, művész, a gyakorlott tudós, a mesterember
ü Világító lámpás: megkísérlik, hogy megvilágítsák a hallgatók gondolkodását
ü Kertész: fejlesztik a gondolkodást a szellemi légkör alakításával, a kóros jelenségek, akadályok orvoslásával, az elmaradások felszámolásával
ü Izomépítő: gyakoroltatják és erősítik az ernyedt gondolkodást, hogy a hallgatók megfeleljenek a későbbi kihívásoknak
ü Vödörtöltő: információkat töltenek az üres tartályokba, a teli vödör a jó vödör, alárendelt viszony
ü Kihívó: vizsgálja a hallgatók feltevéseit, segíti a tananyag megértését, fejlesztik a kritikus gondolkodást
ü Útikalauz: segít a tanulás ösvényén
ü Gyári felügyelő: felügyelik a tanulás folyamatát, bizonyosságot szereznek arról, hogy kielégítők-e az átadott ismeretek és a tanulás eredményei egyeznek-e azokkal
ü Művész: nem előírásszerű a tanítás, a folyamat vége a kezdetkor még nem világos, alap: az esztétikai tapasztalat
ü A gyakorlott tudós: kutatást alkalmaz annak felismerésére, hogy felderítse az oktatás problémáit, a tudományt az oktatás alapjának tekinti
ü Mesterember. Különböző oktatási készségeket alkalmaz, képesek az oktatási helyzet elemzésére, a tudományos felismerések alkalmazására, az oktatásba művész elemeket is visznek
Távoktatás: Olyan oktatási program, amelynek során a tanulók és a tanárok elkülönülése miatt az interakciók nyomtatott, mechanikus vagy elektronikus eszközök segítségével valósulnak meg. A tanulás távirányításának egyik formája. Teljes rendszerében megszervezett és a kellő infrastruktúrális feltételekről gondoskodó képzést jelent. Az oktató intézmény postán küldi szét a tananyagot a hallgatóknak, akik a megoldott feladatokat visszaküldik, a tanár értékeli, és megjegyzésekkel látja el, majd újra elküldi a hallgatónak. A számítógépes hálózatok rohamos kiépülése megújítja és dominánssá is teszi a távoktatást. A távoktatás didaktikai rendszerében a tanítási-tanulási folyamat két szakasza térben és időben a lehető legtávolabb kerül egymástól.
A távoktatás néhány fontos jellemzője:- a tanulóközpontú pedagógia
- a célcsoport igényei szerint kialakított képzés és tananyag, amely a legcélszerűbb médiumokon jut a tanulóhoz
- a tanuló számára folyamatos és személyre szabott segítségnyújtás a tanulásban az iskola által
- az önálló tanulási idő magas aránya
- a tanuló felelőssége saját tanulmányaiért
- egyéni haladási ütem
- a folyamatos önellenőrzés lehetősége
- kevés személyes találkozás a tanárral, tanulótársakkal
A tananyag:
A tananyagok szerves egységet, oktatócsomagot alkottak. A tananyag a jóváhagyott gimnáziumi tanterv alapján készült. A tanulási folyamatot segítő, témakörönként összeállított eszközrendszer (részidős v. egészében) távoktatásos formában használják. Oktatási program, útmutató, tankönyv, hangszalagok, hanglemezek, filmek.
Correspondence education (levelező oktatás)
Distance education (távoktatás)
Előnyei:
-megszabadít a tanév-beosztás, órarend előírásaitól, a tanulásra szánt idő szabadon beosztható.
-a tanulás ritmusa igazodhat az egyéni tanulási képességhez, előképzettséghez.
-nincs közlekedési költség, időráfordítás, nem akadály a távolság.
-felszabadít a függőség alól, amely a felnőtt tanulót kiszolgáltatja az oktató pillanatnyi hangulatának
-megszabadít a szorongástól, amely a tanulótársakkal való kényszerű versengés válthat ki.
-változatos programkínálat, amelyből a hallgatók kiválaszthatják a számukra megfelelő időpontban zajló programot.
-a kezdetben befektetett nagyobb beruházás később megtérül.
Hátrányai:
-a személyközi kommunikáció és a közös tevékenység hiánya, ami hátráltatja a tanulást.
-a résztvevő nem kap elég gyorsan személyre szóló visszacsatolást, eligazító tanácsokat
-meg van fosztva az andragógiai erőforrásoktól, melyeket egy intézmény életében való aktív részvétel biztosíthatna számára.
-túlzott önállóság
E-learning: a képzés egy új formája, amelynek kialakulását főként az internetes technológiák fejlődése tette lehetővé.
-módszerek (aszinkron: időbeni eltolódás van! szinkron: oktató-tanuló egyidőben van a gép előtt)
-e-learning előnyei: nincs helyhez, időhöz kötve, gyors, könnyű módosítani, naprakész
Andragógus szerepe:
-tananyagfejlesztő: a tanuló tanulási munkájában, a tutorral való kapcsolatban és a javítást végzővel is kapcsolatban áll.
-tutor: konzulens
-tanácsadó: szakirány választásra ad tanácsot
-értékelő
Julius K. Nyerere: „A felnőttoktató kalauz egy úton, melyet mindnyájan együtt utazunk be.” Azonosulniuk kell mindazokkal, akik a képzésben vesznek részt.
Kompetenciája egyszerre terjed ki a szakmai és a szociális képességekre. Nyitottság, kreativitás kell, hogy jellemezze. Az oktatástechnológia rohamos fejlődése, valamint a távoktatási rendszerek kifejlődése nyomán jött létre a médiumok és komputerek specialistájaként működő újfajta andragógiai szereptípus.
A felnőtt képzők kompetencia területei:
- Képesség a megismerésre, a tevékenységre és a kivitelezésre
- Hagyományos szakértői tudás és tanulási folyamatismeret, tanuló ismeret
- Motiváltság ismerete
- Képesség a hallgatói jövőperspektívák fejlesztésére
- Képesség az együttélésre, együtt tanulásra
AZ ANIMÁTOR SZEREPE, A VEZETŐ FUNKCIÓI:
Csider Sándor: Animáció I.
Az animátor:
A legjobb vezető az, aki maga nem sokat csinál, de a többiek eszébe idézi, mi a lényege a feladatnak, felhívja őket a felelős munkavégzésre, támogatja, erősíti, ellenőrzi a rábízott embereket. Másokra figyel, soha nem választ helyettük. Rugalmasan viselkedik, nem kötődik mereven törvényekhez, tervhez. Akkor is mintaként szolgál, ha nem akarja, minden megnyilvánulásával nevel. Önmaguk lehetőségeivel összhangban, nyíltan, őszintén viselkednek, kínálják a jót, de nem várják el, hogy bárki is utánozza őket. Ha hibázik, bevallhatja, ha mások meggyőzik igazukról, módosíthatja saját véleményét. Melegsége áthatja a csoport tagjait, és hasonló válaszreakciókat ébreszt. Tudattalanul is nevel és formál. Élete legyen rendezett. Negatív viselkedést tudatosan nem gyakorolhat. Nem lehet önző, gondolataiban nem kaphat helyet a hazugság, nem élhet erkölcsi tompaságban. Nem élhet teljesen tisztán de erre kell törekednie. A kritika fogadásában is mintaadó lehet. Elismeri, hogy ő sem tökéletes mindenben. Ezzel mentesíti a csoport tagjait az önmagukkal szembeni túlzott elvárásoktól is.
A naplóírás előnyei:
Helyes, ha az animátor örül minden eredménynek, de folyamatosan törekszik hibáinak felismerésére és kijavítására. Készítsen feljegyzést a foglalkozást követően minél rövidebb időn belül, amikor mg frissek az élmények. Érdemes néhány nap múlva átolvasni és később alapanyagul használni egy újabb összegzéshez. Kiemelhető, aláhízható a legfontosabb történés, a következtetések, feladatok. Az animátor egyedüllétkor látja legtisztábban a csoport életét. Nem észlelt értékekre bukkanhat, gyógyításra váró sebeket fedezhet fel. Ekkor ( a napló segítségével) mérheti le meddig jutott a csoport a fejlődésben,hol tartanak tagjai.
Tanácsadók:
Az animátornak szüksége van segítőre. Olyan társra, aki mellette áll a problémák elemzésekor, más szemmel, más szemszögből szubjektív objektivitással, tárgyilagossággal új összefüggésekre világít rá. Sorstársaival megoszthatja tapasztalatait. Szüksége van valakire aki megerősíti cselekvésének helyességében, aki nem ítéli el, akinek van tapasztalata az emberi dolgok terén. Akiben bízni lehet. Segítő lehet még bárki, akivel élete folyamán találkozik, csak fel kell ismernie.
Foglalkozásokra készülés:
Az animátor minden idejében készül. Szentelhet rá külön keretet a fogallkozások után közvetlenül (naplóírás), vagy egy-eg yhátvégi nyugalomban. Minden tevékenysége tapasztalatokat hordoz munkájához, megoldásokat sugall egy-egy problémához. Mindenkor ötleteket keres-kutat. Egy-egy ötletet hónapokig dédelget magában, új ismereteket szerez hozzá. Amikor elérkezettnek látja az időt, hozzáfog is részletesen kidolgozza. Szakadatlanul magát kell nevelnie.
A nem direktív vezetés:
A vezető kettős szerepe:
1) a csoport irányításának és fejlesztésének szakembere. Lehetővé teszi bizonyos viselkedési szabályok előzetes közlését, olyan beavatkozásokat, amelyek közvetlen vagy közvetett módon szintén bizonyos szabályokra hívják föl a figyelmet. Saját egyéni stílusa van.
2) A másik szerep a mintaadóé. Bemutathatja és elfogadtathatja ezeket az új szemléleti és magatartási elemeket, érzékeltetve egyúttal veszélytelenségüket, adaptív voltukat.
KULTÚRAELMÉLET:
A KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIA A kultúra jelek halmaza. A kultúra egy közösség által létrehozott jelentések hálója. Egy jel több jelentéssel bír. Ezt kell megfejteni az antropológusnak. Ezért értelmező tudomány. (Geertz) A kulturális antropológia holisztikus szemléletű. Az antropológia a kultúrát összetett, komplex rendszerként fogja fel. Tehát a kultúra egy komplex egész, melyet csak akkor érthetünk meg, ha az egyes részleteket és azok egymásra gyakorolt hatását megértjük. A kulturális antropológia a megfigyelés, a tanulás és az emberismeret által kapcsolódik a pszichológia és az andragógia tudományához.
A kulturális antropológia közel 150 éves történetéből, a számos kiemelkedő kutató, kultúra értelmezési mód és kutatási eredmény közül három lényeges csomópontot emelhetünk ki:
1. Tylor és az evolucionista kultúrafelfogás (karosszék módszer)
2. Boas és a terepmunka (terepmunka)
3. Geertz és a szimbolikus antropológia (résztvevő megfigyelés)
A kult. antr. intézményesülése a német származású amerikai Franz Boas nevéhez fűződik. Az egyik alapvető fordulat Tylorhoz képest a terepmunka módszerének kidolgozása.
A kult. antr. empirikus tudomány, alapja a terepmunka. Az antropológia terepmunka három alapvető módszere:
- kívülről leírom a “másik” kultúrát
- arra kíváncsi az antropológus, hogy az adott kultúrában élo hogyan gondolkodik önmagáról (belülről figyeli meg a “másik” kultúrát)
- a saját kultúra vizsgálata
A résztvevő megfigyelés alapelvei: A legfontosabb alapkövetelmény, hogy a lehető legkevésbé avatkozzunk be az adott kultúra életébe. Nem a kultúra megváltoztatása a cél, hanem a valós tények, jelenségek rögzítése. Illetve nem az a cél, hogy saját evidenciáinkat egy másik, az adott kultúrára erőltessük.
Az antropológiai terepmunka során felmerülő problémák: A terepmunka az adott kultúra vizsgálatát, kutatását szolgálja. Ennek módszere a megfigyelés, ami a terepen történik. A megfigyelő személy (az antropológus) nem tudja kivonni magát a vizsgálatból, azonban mégis igyekezni kell az objektivitás megőrzésére. Zavaró tényező, hogy a megfigyelő jelenléte befolyásol(hat)ja a megfigyeltek cselekedeteit. A nyelv, a közösség által elfogadott jelek, szimbólumok nem ismerete kommunikációs problémát okozhat. Ezen kívül arról a tényről sem szabad megfeledkezni, hogy a kultúra nem stabil rendszer, hanem folyamatosan változik.
A bennszülöttek szemszöge: Azt jelenti , hogy az antropológusnak meg kell próbálnia az adott közösségben élő ember szemszögéből nézni a dolgokat.
A kultúrakutatás terén érvényesül a kulturális relativizmus elmélete, mely szerint minden kultúra egy sajátos háló. Egy olyan nézőpontja a kultúrák vizsgálatának, ahonnan tekintve a kultúrák egyenrangúak, nincsen közöttük alá-, fölérendeltségi viszony. Minden kultúra ebből a nézőpontból tekintve egy önálló világ.
Terepmunka és jelenlét, az antropológiai kutatás problémái, az objektivitás megkérdőjelezése.
Kutatási módszere (kultúrakutatás és terepmunka):
A kemény tudományok: a természettudományok (fizika, kémia, stb., szociológia is, mert adatokkal foglalkozik)
A lágy tudományok: a társadalomtudományok.
Köztük lévő különbség: a kemény tudomány független a személytől, aki végzi a kutatást, a lágy tudomány nem független a kutatótól.
A kulturális antropológia a puha, lágy tudományok közé tartozik.
A kultúra kutatójával szembeni elvárások:
1. Előítélet-mentesség (az előítélet mindig általánosít, személyes tapasztalatok nélküli)
2. Evidenciák félretétele (mindenkinek a saját kultúrája magától értetődő, nem gondolkodunk rajta, csak tesszük)
A terepmunka módszerei, a résztvevő megfigyelés:
A résztvevő megfigyelés alapelvei. A legfontosabb alapkövetelmény, hogy a lehető legkevésbé avatkozzunk be az adott kultúra életébe. További követelmények: az előítéletektől való mentesség, az evidenciák félretétele, valamint a kulturális relatívizmus, mint az adott kultúra megközelítési módja. Nem a kultúra megváltoztatása a cél, hanem a valós tények, jelenségek rögzítése. Illetve nem az a cél, hogy saját evidenciáinkat egy másik, az adott kultúrára erőltessük.
A terepmunka az adott kultúra vizsgálatát, kutatását szolgálja. Ennek módszere a megfigyelés, ami a terepen történik.
A megfigyelő személy (az antropológus) nem tudja kivonni magát a vizsgálatból, azonban mégis igyekezni kell az objektivitás megőrzésére. Zavaró tényező, hogy a megfigyelő jelenléte befolyásol(hat)ja a megfigyeltek cselekedeteit. A nyelv, a közösség által elfogadott jelek, szimbólumok nem ismerete kommunikációs problémát okozhat. Ezen kívül arról a tényről sem szabad megfeledkezni, hogy a kultúra nem stabil rendszer, hanem folyamatosan változik.
A résztvevő szemlélet mellett a “bennszülöttek szemszöge” az uralkodó nézet. Ami azt jelenti, hogy az antropológusnak meg kell próbálnia az adott közösségben élő ember szemszögéből nézni a dolgokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése