1. tétel
AZ ANDRAGÓGIA, A PSZICHOLÓGIA, A KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉS ÉS A KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIA ALAPFOGALOM KÉSZLETE, GONDOLKODÁSUK SAJÁTOSSÁGAI
Az andragógia a munkaerő céltudatos fejlesztésével foglalkozik, hogy kielégítse a munkaerőpiac feltételeit. A felnőttek iskolai és iskolán kívüli nevelésének, oktatásának cél – és feladatrendszerét, alapelveit, törvényszerűségeit, sajátosságait kutató tudomány. Az andragógiát szélesebb rendszerben értelmezzük.
Antropagógia: az egységes embernevelés tudománya és gyakorlata, amely az ember iskolai és iskolán kívüli formában történő nevelésének szűkebben oktatásának és képzésének átfogó céljai, alapelvei, törvényszerűségei, feladatai, eszközei egész eljárásrendszerét vizsgálja, illetve gyakorolja.
A pedagógia éa az andragógia is része ennek a rendszernek. 1990-ben ehhez csatlakozik a gerontagógia (idősemberekkel való foglalkozás).
A kifejezés először Medinszkij, orosz neveléstudós használta az 1920-as években. Az andragógia kifejezést először az 1830-as években Alexander Kapp, középiskolai tanár vezette be. A pedagógia mintájára alkotta meg.
Az andragógia és pedagógia technikailag és tartalmilag is különbözik egymástól. Így az antropagógia 3 alrendszerre oszlik. Pedagógia 0-18 évig, andragógia 18 év és a nyugdíjba vonulás éve között, és gerontagógia a nyugdíjas évektől a halálig tartó időszak.
Integrációs törekvések:
- nincs az andragógiának „öndefiníciója”
- nincs más területektől elhatároló sajátos rendszere
- gyakorlati alapon történik meg az elkülönítés
- a pedagógia altudománya az andragógia
- új pedagógia fogalom van kialakulóban: „ az élethosszig tartó és a teljes életre kiterjedő személyiségformálás.”
Szeparációs törekvések:
T. ten Have szerint a különbség alapja a pedagógus, az andragógus és a „kliensek” közti viszony: a pedagógiában asszimmetrikus, felnőtt és nem felnőtt áll egymással szemben. Andragógiában szimmetrikus, mindkettő felnőtt pozícióban van. A társadalmi helyzetből adódó különbség: a pedagógiában a gyermek még nem felelős tagja a társadalomnak, az előkészület szakaszában van, az andragógiában a felnőtt már felelős társadalmi szereplő. A munka keretei: a pedagógiában a munka középpontjában a társadalomba való beilleszkedés áll, az andragógiában a felnőtt maga, a felnőtt társadalom jelenti a munka keretét.
Knowles a szeparáció híve. A tanuló fogalma, énképe szerint a pedagógiai modell alapján függő személyiség, a tanár dönti el mit, mikor, hogyan tanuljon. Az andragógiai modell alapján a felnőtt az önirányításra rendezkedik be. A tanuló tapasztalatai alapján a pedagógiai modell szerint a tanulók esteében kevés tapasztalat lehet a tanulás forrása, az andragógiai modell szerint az élettapasztalat fontos tanulási forrás, a tanító és tanuló tanulhat egymástól! Az uralkodó tanítási mód szerint a pedagógiai modell esetében az átadási technikák működnek, az andragógiai modell esetében az aktivizáló módszerek kerülnek előtérbe, a csoportos technikák a cselekvéses tanulást segítik. A tanulási irányultság szerint a pedagógiai modell esetében tárgyközpontú, az andragógiai modell esetében szükségletközpontú. A motiváció szerint a pedagógiai modell esetében erősen életkorfüggő, a külső nyomás készteti tanulásra, az andragógiai modell esetében túlsúlyban van a belső késztetés, szükségletet elégít ki a tanulási, fejlesztési folyamat.
Samolovcev megpróbálja oldani az integrációs és szeparációs felfogás közti ellentétet. Javaslata szerint a megoldás egy új általános tudomány definiálása lehetne, pl. neveléstan, neveléstudomány =educology néven, amely tartalmazza mindazt, ami az andragógiában és pedagógiában közös, másrészt két speciális diszciplína elkülönítése: a gyermek és ifjúkorúak nevelésének tudománya: a pedagógia valamint a felnőttnevelés tudománya az andragógia.
Andragógia: Szintetizáló tudomány, vagyis speciális tudásanyaga mellett más tudományterületekből is átvesz ismereteket. Kapcsolata más tudományokkal: filozófia, pszichológia, kultúraelmélet, kommunikációelmélet, szociológia, szociálpszichológia, gazdaságstatisztika, közgazdaságtan, vezetéstudomány.
Tárgya: felnőttek oktatása, nevelése, képzése, célja, feladata, funkciói, a felnőttkori tanulási-tanítási folyamat törvényszerűségei, módszer és eszköztár, andragógiai didaktika, országonkénti hasonlóságok és különbözőségek, intézményrendszer
Az antropagógiai alapfolyamatok viszony-problémáját értelmezi Gáspár László
Az antropagógiai alapfolyamatok között a szocializáció, a nevelés, művelődés fogalmait és ezek viszonyát tárgyalja. A szocializáció, a nevelés, a művelődés különböző folyamatokat jelölő fogalmak, egyik sem tartalmazza a másikat, de kölcsönösen összefüggnek.
Szocializáció: a társadalomba való beilleszkedés csupán a szocializáció útján lehetetlen. Funkciója az egyén mindennapi életképességének kialakítása. A szocializáció az elsajátítás egyik meghatározott formája amelyben az egyednek a saját fenntartásához szükséges képességei tapasztalati úton kialakulnak.
Szocializáció ellenpólusa az individualizáció (személyiséggé válás).
Nevelés: abban különbözik a szocializációtól, hogy nem spontán véletlen hanem tudatosan vezetett, szabályozott elsajátítás.
Művelődés: különbözik a szocializációtól mert tudatos, külön erőfeszítést igénylő elsajátítás, és a neveléstől mert nem kötelező hanem önkéntes tevékenység. A művelődés az általános műveltségnek – az egyéni érdeklődés által meghatározott irányba való-öntevékeny továbbépítése.
A szocializáció, a nevelés, a művelődés emberformáló folyamatok. Mindegyiknek van intézménye.
A gyermek életének első három évében a szocializáció rendkívül fontos folyamat. Amennyiben abban az időszakban a gyermek nem szocializálódik megfelelően, ezt a későbbi időszakban már pótolni nem lehet.
A nevelés céltudatos és bipoláris tevékenység. A nevelési cél mindig társadalmilag meghatározott. A bipolaritás a nevelő és a nevelt együttes aktivitását jelenti. Magam veszem a kezembe a sorsomat, a fejlesztési folyamatomat.
A művelődés a kulturális javak elsajátítása közben bekövetkező személyiségváltozás; optimális esetben: személyiség gazdagodás. Kultúra javai: autonóm és tömegkulturális területek. A neveltség egy bizonyos szintja nélkül nem lehet a művelődési folyamatba bekapcsolódni.
Alapfogalmai:
Andragógiai didaktika: (felnőttoktatás didatikája) Az oktatáselméletnek a felnőttoktatással foglalkozó területe. A felnőttek eltérő tudással, előzetes tapasztalattal, tanulási képességgel kapcsolódnak be a tanulásba. Az egyéni haladás a hagyományos tanár-diák kapcsolat helyett az egyéni tanulást helyezi a középpontba. A tanár szerepe az irányítás, segítés.
Andragógiai filozófia: A felnőttek fejlesztését, önfejlesztését, tanítását-tanulását és ennek elméleteit filozófiai szemszögből vizsgáló tudományág.”
Probléma-listája: - a felnőttek képezhetőségének kérdése
- a képezhetőség határainak kérdése
- tanulási motivációk kérdésköre
- önfejlesztés kérdésköre
Nincs egységes andragógiai filozófia. Oka: a pluralisztikus felnőttképzési intézményrendszer. Az andragógia, mint tudomány, még „előpragmatikus” korszakban van. Zárt elméleti rendszer kidolgozása egyre kevésbé lehetséges.
Permanens nevelés: Egész életen át tartó, folyamatos nevelés, amely a UNESCO 19. ülésszakán, Nairobiban 1976-ban elfogadott meghatározás szerint kiterjed az élet valamennyi területére, a tudás valamennyi ágazatára. Részt vezsnek benne különböző családpótló intézmények: árvaházak, kollégiumok, gyermek- és ifjúsági otthonok. Az első szakaszban a kifejlődést, a felnőtté válást segíti, a második szakaszban az első szakaszban elszenvedett nevelési, képzési hiányok pótlását végzi.
Felnőttkori tanulás: Tartalma a felnőtt személyiség fejlődése, gazdagodása, differenciálódása új ismeretek, képességek, cselekvési módok, pszichikus sajátosságok öntevékeny elsajátítása révén. Különös jelentőségű a motivációs tényező, a személyiség tanulás iránti érdekeltsége, érdeklődése, belső lényegessége, beállítottsága, tanulási szándéka.
A PSZICHOLÓGIA a lelki élettel, a lelki jelenségekkel foglalkozó tudomány, az “emberismeret tudománya”, mely az élő ember lelki megnyilvánulásait vizsgálja. A pszichológia, mint tudomány a XIX. század végén jelent meg, és a “pszichológia atyjának” nevezett Wilhelm Wundt névéhe fűződik. Ő 1879-ben, Lipcsében hozta létre az első laboratóriumot.
A pszichológia alapvetően 3 fő területre bontható:
1.) tárgyuk szerint: emberlélektan, társas lélektan, állatlélektan
2.) céljuk szerint: általános lélektan, összehasonlító lélektan
3.) tevékenységek jellege szerint: pedagógiai pszichológia, orvosi lélektan,
munkalélektan, reklámpszichológia, művészetpszichológia,
sportpszichológia, katonai pszichológia, kriminál pszichológia
A pszichológiai ismeretek jelentős része statisztikai adatokra támaszkodik.
A pszichológia kutatási módszerei: megfigyelés, kikérdezés, kísérlet. Vizsgálati módszerek: tesztek, intelligencia, képesség-alkalmasság vizsgáló (speciális), projekciós módszerek.
Az ember magatartását igen nagy számú, többé-kevésbé azonosítható tényező határozza meg. Ezeket a befolyásoló tényezőket két nagy csoportba sorolhatjuk: biológiai meghatározók (testműködési), szociális meghatározók (környezeti).
Biológiai meghatározók: Viselkedésünket gyakran olyan szükségletek motiválják, mint éhség, szomjúság, kimerültség vagy éppen fájdalom. A biológiai meghatározóknál a legfontosabb szerepet a központi idegrendszer kapta. A központi idegrendszer két fő feladata: koordinálás, irányítás. Az első az öröklött meghatározók, azok a genetikai tényezők, amelyek már a fogamzás pillanatában jelen vannak. Ezek teljesen autonóm módon működnek. Ilyenek pl. az intelligencia, a tanulási készség, a magatartási stílus. Régebben ezeket vérmérsékletnek (temperamentumnak) hívták.
A magatartás másik fő irányítói a szociális vagy környezeti meghatározók. Az ember alapvetően attól ember, hogy társas lény és különböző környezetek veszik körül. Az egyik ilyen a szociális környezet.
Minden embernek rendelkeznie kell valamilyen kultúrával. Az alapvető tényező, ami döntően meghatározza az egyén kezdeti szociális beállítottságát az a család.
A szocializáció, mint alapfogalom a társadalmi környezetbe való beilleszkedést jelenti, ami valóban egy társadalom által kikényszeríttet állapot.
A pszichés jelenségek osztályozása szempontjából a kognitív (megismerő) folyamatok fontos szerepet játszanak, melyet megkülönböztetünk az érzelmi és szociális folyamatoktól. A pszichológusok már a kezdet-kezdetén felfigyeltek arra, hogy jelentősek a pszichés tényezők közötti különbségek. Egy embernek egyszerre sokféle szerepben kell helytállnia, lehet például egyszerre nevelő, diák, szülő, járókelő stb. A kapcsolat nem más mint szociális interakció (kölcsönös cselekedet).
Az egyéni különbségek nagyon fontos szerepet játszanak az ember életében, melynek első felfedezője Fransis Galton volt.
A különbségek közül egyik az agresszió. Az agresszió nem más, mint más valakinek, valaminek kárt okozni. Az agresszív magatartást nem csak közvetlenül, hanem közvetve is mérni lehet. A különbségek mérésére két gyakran használatos viszonyítási pontot használunk: norma és érték. A norma arra szolgál, hogy ki lehessen emelni egy olyan tartományt, amely még mentes mindennemű “kórtól”, azonban a határt nem mindig könnyű meghúzni.
A másik ilyen jellegű mérce az átlag fogalma. Az átlag a norma helyett jobban használatos és a statisztikában is jelentős szerepet játszik.
A norma egyik legelterjedtebb mérésére szolgálnak az intelligencia tesztek, az úgynevezett IQ-tesztek.
Az információ feldolgozásának legmagasabb formája a gondolokdás. Valójában a problémamegoldó magatartás a gondolkodás. Atkinson könyve szerint az osztályozás a gondolkodás alapja. Egy másik fontos dolog az általánosítás (generalizáció), melynek két része van:
- az indukció (következtetéseket vezetjük le)
- a redukció (általános ismeretek konkretizálása)
A döntési mechanizmus alapja a próba-szerencse szindróma. Stratégia az, hogy a rendelkezésünkre álló eseményeket fel kell mérni, ok-oksági összefüggéseket kell keresni. Gondolkodás ¹ beszéd
Az embert az egész élete folyamán különböző folyamatok kísérik végig. Az egyik nagyon fontos folyamat a tanulás. A tanulás nem más, mint az új isme-reteknek az elsajátítása és azok alkalmazása. Minden egyszerű tanulási szituá-cióban három tényező játszik fontos szerepet. Ezek a következők:
- asszociáció
- megerősítés
- motiváció
A tanulás legalapvetőbb formája, amikor asszociáció vagy kapcsolat jön létre időben és térben két esemény között. A megerősítés az asszociációképzés nagyon fontos tényezője. Ha az egyén valamilyen tevékenység eredményeként elégedett lesz, valószínű, hogy meg fogja ismételni a tevékenységet. A motiváció a megerősítésben játszott szerepe miatt fontos tényező. Ha nincs motiváció, akkor kevés szükség van az asszociáció megtanulására.
KULTURÁLIS ANTROPOLÓGIA empirikus tudomány, alapja a terepmunka. Törvénykereső tudomány. A kulturális antropológia tudományközi, azaz sok tudományhoz kapcsolódik, ezért nevezik interdiszciplinális tudománynak. Az alábbi tudományterületekből merít: szociológia, néprajz, nyelvészet, kommunikációelmélet. A kulturális antropológia holisztikus szemléletű. Az antropológia a kultúrát összetett, komplex rendszerként fogja fel. Tehát a kultúra egy komplex egész, melyet csak akkor érthetünk meg, ha az egyes részleteket és azok egymásra gyakorolt hatását megértjük. A kulturális antropológia a megfigyelés, a tanulás és az emberismeret által kapcsolódik a pszichológia és az andragógia tudományához.
A fogalom maga Levi-Strauss nevéhez fűződik, aki a strukturalista elmélet híve. A kultúra értelmező tudomány. A kultúra az a komplex egész, amely magába foglalja a hitet, a vallást és minden egyéb képességet, amit az egyén a közösség tagjaként elsajátított. A kultúra jelek halmaza. Egy jel több jelentéssel bír. Ezt kell megfejteni az antropológusnak. Ezért értelmező tudomány. (Geertz)
Az antropológia Tylorral kezdődött. E. B. Tylort (1832-1917) tartják az első „hivatalos” antropológusnak, többek között az 1871-ben megjelent, A primitív kultúra című könyve miatt. Oxfordban az antroplógia professzorának nevezték ki, munkásságáért lovaggá is ütötték. Tylor több területről vett ismereteket egyesítette a kultúra vizsgálatában: etnográfiát, régészetet, statisztikát, biológiát. (Itt meg kell jegyeznünk, hogy a kulturális antropológia olyan diszciplína, amely több tudomány metszéspontján helyezkedik el. Tylort az utókor „karosszék” antropológusnak nevezte: nem végzett terepmunkát, következtetéseit utazók, misszionáriusok elbeszéléseiből, könyvekből, régészeti, etnográfiai és természettudományos eredményekből konstruálta.
Geertz és a szimbolikus antropológia
Clifford Geertz: Nem kötődik egyetlen antropológiai irányzathoz sem, munkásságát nehéz rendszerbe foglalni, ő maga is óvakodik törvények felállításától.
A szimbolikus antropológia a kultúrát jelentések halmazaként fogja fel, amelyet a közösség tagjai szimbólumokon keresztül sajátítanak el, illetve kommunikálnak egymással. Geertz szerint az eszköz, amellyel a jelentéseket feltárhatjuk, az interpretáció. A kultúraértelmező feladata - mondja Geertz - az, hogy az emberi viselkedés szövevényes hálóját feltárja.
Boas a terepmunka atyjának tekinthető az antropológiában. Követelménnyé kell tenni az okok vizsgálatát, amelyekből a jelenség kifejlődött. A szokások és hiedelmek kutatásának módszere, hogy összehasonlítják a változatokat, ahogyan e szokások létezhetnek és megpróbálják megtalálni azt a közös pszichológiai okot, amelyik mindegyik mögött ott rejlik.
Kulturális relativizmus a kultúrák között nincs értékhierarchia, minden kultúra egy önálló, sajátos világ. Olyan nézőpont, amellyel szemben áll az etnocentrizmus. Etnocentrizmus: valamely nép kultúrája, életmódja értékesebb, fontosabb, előrébb való, mint más kultúrák.
A kulturális antropológia szemléletmódja: kulturális relativizmus
XIX. században kezdett kialakulni az a tudomány, mely kutatásának tárgya a kultúra. angolszász tudomány: első jelentős képviselője angol volt. Az anthroposz(ember) és a logosz(beszéd) szavakból kialakult antropológia fogalma az emberről szóló tudományt jelöli. A kulturális antropológia az ember és a kultúra kapcsolatát vizsgálja. kezdetben a távoli, egzotikus, un. primitív kultúrákat vizsgálta. Célja arról tudósítani, hogy „más” helyeken hogyan élnek emberek. Alapja a saját kultúra és a másik kultúra éles különválasztása.
tudományközi terület: (interdiszciplináris) szorosan kapcsolódik, összefonódik más tudományágakkal,
pl. kommunikációelmélet: jelek átvitele, megértése, a kultúra jelek halmaza. Ha megakarjuk érteni a kultúrát, a jeleket kell megfejteni. Az antropológia csak azokkal a jelekkel foglalkozik, amelyek mindenkit érintenek.
Szociológia: a saját társadalom kutatásával foglalkozik, az antropológia az idegen kultúrával, a mienktől lényegesen eltérő kultúrával.
Szociálpszichológia: személy és közösség kapcsolatával foglalkozik, hogyan befolyásolja az egyes embert a tömeg? Az antropológiának fontos kutatási területe, hogy az egyén hogyan válik egy kultúra részévé.
Nyelvészet: a távoli kultúra megismeréséhez nélkülözhetetlen a kultúra nyelvének ismerete. A nyelv és a kultúra szorosan összekapcsolódik.
néprajz (etnográfia): egy adott nép kultúrájának és életmódjának leírása. A múlttal foglalkozik és azzal, hogy a hagyomány hogyan él tovább a jelenben. Az antropológia inkább a jelenkor beli kultúra eltéréseivel és másságával foglalkozik. .
A kulturális antropológia, a pszichológia és az andragógia központjában az egyének alkotta csoport alkotja, ahogyan a közösségfejlesztést is.
A KÖZÖSSÉGFEJLESZTÉS
A közösségfejlesztés szakmává fejlődésének első állomása a századelőn Amerikában végbement robbanásszerű településfejlődés volt. Európában a II. világháború után kezdődött a hasonló törekvések intézményesülése. Magyarországon a fő cél a helyi társadalmak demokratikus önszerveződése és együttműködése, míg a nyugati gyakorlatban a munka lényege a kirekesztés elleni harc, ill. az ún. befoglalás.
Definíció: A közösségfejlesztés (community development), vagy közösségszervezés (community organisation) a szerző felfogásában elsősorban települések, térségek, szomszédságok közösségi kezdeményező– és cselekvőképességének fejlesztését jelenti, amelyben kulcsszerepe van a polgároknak, közösségeiknek és azok hálózatainak, valamint a helyi szükségletek mértékében a közösségfejlesztőknek is, akiknek a bátorító-ösztönző, informáló, kapcsolatszervező munkája életre segítheti vagy kiegészíthetik megerősítheti a meglévő közösségi erőforrásokat.
A közösségfejlesztés sajátosságai: A közösségfejlesztés kifejezés 3 legtipikusabb értelmezése:
1. A közösségiség csorbát szenved, tehát a meglévő közösségek nem eléggé „közösségek”.
2. Nincs elég közösség, tehát közösségek társadalmi hiányáról beszélhetünk.
3. Településközösségek fejlesztése kívánatos.
Ma Magyarországon a közösségfejlesztés alulról építkezik, helyi gazdasági és humán erőforrásokra támaszkodva. A közösségi folyamatban résztvevők természetesen együttműködnek az önkormányzatokkal is. Míg a település vagy területfejlesztés elsősorban az adott körzet infrastrukturális fejlesztésére irányul, addig a közösségfejlesztés a helyi társadalmak közösségeit fejleszti (humán fejlesztés).
Mint alkalmazási terület: alkalmazza a településszociológia, a településtervezés, a néprajz, az antropológia, a pedagógia, a szociálpszichológia, a jog és a gazdaságtan egyes eredményeit és módszereit.
A határterületein lévő főbb szakmák: közművelődés, felnőtt-képzés, szociálpolitika, közösségi szociális munka, településtervezés, településmenedzsment. Főbb partnerei: civil szervezetek, önkormányzatok és társulásaik, regionális kutatási központok, a munkaügy- és a vállalkozásfejlesztés szervezetei, képzési szervezetek, információs adattárak.
Kulcsszavak, amik a leginkább jellemzik:
- közösségfejlesztés, közösségszervezés, közösségi (szociális) munka;
- közösség, fejlődés, lokalitás, nyilvánosság, információ;
- helyi fejlesztés, társadalmi tervezés, társadalmi akció, helyi cselekvés, szomszédsági munka, kistérségi és regionális fejlesztés, városfejlesztés, közösségi gazdasági fejlesztés;
- civil társadalom, önkéntesség, önsegítés, érdekérvényesítés, részvétel, partnerkapcsolatok építése.
A közösségfejlesztés lényege tehát a lokalitásban, a helyi, településszintű vagy regionális cselekvésben és fejlesztésben jelölhető meg.
A társadalmi rendszerelmélet fő teoretikusa, Talcot Persons közösség definíciója:
„A közösség a társadalmi rendszer szerkezetének egyfajta megjelenése, amelyik vonatkozhat személyek területi elhelyezkedésére és cselekvéseikre is.”
A német társadalomelmélet nagy teoretikusai, főként Herder, Schiller és Hegel megállapítják, hogy a legteljesebb közösség a görög poliszban, főként Periklész Athénjában létezett. Az athéni közösség a teljes embert bevonja a társadalmi érintkezésbe, az emberek szerepeik teljességében érintkeztek egymással, és nem csak funkcionálisan viszonyultak egymáshoz, szemben a ma emberével.
Pataki Ferenc kétféle csoportot határol el: makrostrukturális (társadalmi osztályok és rétegek) ill. statisztikai (vagy feltételes), pl. színházba járók, autóval rendelkezők stb.
Területi közösségfejlesztés:
Önként szerveződő, cselekvésen van a hangsúly: ők dolgoznak (pl. levelet írnak, kapát fognak). Ezeknek az egyesületeknek a létrehozását és működését segíti kívülről egy ilyen közösségfejlesztő.
Fő munkamódszere a beszélgetés: ajánl, irányít. Valamint még egy fontos eszköze van, a kapcsolatépítés (neki is van, és ajánl is).
Biddler: emberek közös és szabadon meghatározott cselekvése (mi magunk dolgozunk magunkért). Megváltoztatja a településen élők életminőségét. (hozzájárulunk ahhoz, hogy ott boldogabb legyen az élet. Az egyesület szabadon határozza meg, hogy ott mit fogunk csinálni. Emberi erőforrásra alapoz, tehetségre, tudásra, ami az adott településen élő emberekben benne van. Egyre több az olyan család, ahol a feleség otthon marad a gyerekekkel. A közösség mellett működhet a közösségfejlesztő szakember, aki tanácsokat ad a közösség számára, mikor mit és hogyan tevékenykedjenek. Alkalmanként meglátogatja a közösséget és elbeszélgetnek. (mit, hogyan és ehhez ötleteket ad a társaság számára).
1. Ha a közösség alacsonyabb szintű megoldást választ, mint amit a közösségfejlesztő javasol, akkor megalkuszik.
2. Felajánlja kapcsolatait. A közösségfejlesztő nagyon gazdag kapcsolatrendszerrel rendelkezik.
3. Tevőlegesen nem kapcsolódik bele a munkába, csak tanácsokkal látja el őket. (amihez ért, pl: ünnepszervezés)
Visszatanítás:
1. emberek tudását feltérképezni, összegyűjteni és visszaadni, visszatanítani. (az ottani emberek nem veszik észre a körülöttük lévő értékeket, mások tapasztalatait összegyűjteni)
2. általánosság szintjére emeljük az elméletet
3. érdekli, hogy a másik mit mond
A közösségek társadalmi szerepe: A közösségek a társadalomban a demokrácia gyakorlóterepei, a hatalom alternatívái (pl. helyi választások), és egyben hiánypótló intézmények is. A közösségek létrejöttének serkentése és működtetése a hatalom részéről nemcsak szívesség, hanem befektetés is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése